1.fejezet

Bella szemszöge:



Már 3 éve történt, hogy vámpírrá lettem...természtesen Edward által. Charliet sajnos agyvérzés vitte el, most is nagyon nehéz nekem erről beszélnem, de szerencsére itt van támogató családom, no meg persze Edward..az én eggyetlen szerelmem. Anyunak, mint kiderült volt egy eltitkolt gyereke, szóval tesóm van aki mellesleg hozzánk költözik, mert anyuék folytom úton vannak Phillel, és megkért rá hogy gondját viselném-e, mert ők Japánba költöznek. Mondtam neki, hogy természetes, sőt örültem hogy kicsit anyáskodhatok, mert nekem nincs gyerekem, és a vámpíroknak különben sem lehet. A tesómat Liának hívják, 15 éves. Edward is nagyon örül neki, és a többiek is. Persze létünket neki sem szabad felfednünk, de szerintem nem lesz gond. Ma érkezik, már alig várom...sosem volt tesóm pedig mindig szerettem volna, és furcsa lesz, hogy most így hirtelen betoppan. Még 1 óra van hátra. Alice természetes, mint mindig bezsongott, mert előre látta, hogy az új jövevény, szeretni fogja a vásárlást és lesz kire költeni azt a rengeteg pénzt. Már nem mintha Alice nem rendezett volna neki egy meglepetéspartit amire mindenkit elhívott, még akit nem is ismer azt is. A farkasokat is elhívta. Ja Jacob....természetesen túltette magát az értem érzett szerelmén, sőt olyan mint régen jó barát. Sokat jár hozzánk, és szeret minket. Ő lett a második alfa, illetve két alfa van, Sam és Jake. Nagyon élvezi az alfaságot. A szerződést megsemmisítettük, úgyhogy nagyon jól elvagyunk az alakváltókkal.

Edward szemszöge:

A mai nap különleges lesz mindannyiunk számára. Egy emberi lény fog hozzánk költözni. Nevezetesen Bellám eltitkolt testvére, akit ránkbízott Renné, hogy viseljük gondját. Meg kell mondjam, egy kicsit tartok a beköltözéstől, és attól, hogy meddig fogjuk titokban tartani létezésünket. Bár gyakorlottak vagyunk, de előfordulhat, az 5 év alatt (mert ennyi időre jön a lány), hogy elvétünk valamit. Valamit túl gyorsan, vagy hirtelen csinálunk. Na és arról ne is beszéljünk, hogy mi nem eszünk emberi táplálékot. Az aggodalmam nem mutatom kifelé...legalábbis próbálom, de Jaspert nagyon nehéz átverni. A próblémáim ellenére, én is boldog vagyok, és Bella is, és ha Bellám boldog attól én is boldog vagyok. Tudom mit érezhet most, hiszen neki sosem volt tesvére, és 1 éve tudta meg, hogy mégiscsak van. Mindenki várja Liát, de legfőképpen Alice huhh, hogy mik forognak a fejében.

Lia szemszöge:


Még 1 óra, és ott vagyok Belláéknál...milyen fura. Egy tesó. Bár anya azt mondta szeretni fogom őket, és tetszeni fog ott, mert egy nyugodt környék, tele fakkál, meg növényekkel. Nagyon szeretem a természetet, a kedvenc tantárgyam a biosz. Elég nagy családhoz költözöm, mert 8-an vannak, és én odamegyek 9.-nek. Nem akarok ott zavarni, de muszáj odamennem, mert anyuék elköltöznek Japánba. A sulimat is ottkellett hagynom, meg a napsütést, mert Forksban ritkán süt a nap...de kár!
A repülő landolt, majd földet ért. Átvettem a csomagokat, ami valljuk be nem sokból állt, mert kevés ruhám volt, pedig nagyon szeretek vásárolni. A téren kell, hogy várjam őket, elvileg itt kéne lenniük értem. Várjunk csak az ott nem...jeszzusom az a jóképű srác  ott nekem integet? Meg a mellette lévő gyönyörű lány? Közelednek felém, de biztos nem hozzám jönnek az lehetetlen....de mégis?
-Szia a Lia te vagy az?
-Iggeenn..-hebegtem, mert annyira gyönyörűek, és és az lenne Edward? Bella férje? Jesszusom de istenien néz ki...micsoda mázlista a nővérem....
-Szia én vagyok a nővéred Bella, és ő itt a férjem Edward Cullen!
-Sziiaasztok!
Gyere a kocsihoz kint vár rád!-mondta Bella, de még mindig ámuldoztam, mint akit elvarázsoltak volna...én miért nem nézek ki így? Erre agondolatmenetemre Edward kuncogott eggyet. mintha hallaná a gondolataimat, de ez nevetséges...miket képzelgek...biztos még a repülőn vagyok, és álmodom. Ez nem lehet, hogy a nővérem ilyen kecses, és....gyönyörű, a férjéről meg nem is beszélve.
-Hahhhó? Van itt valaki?-Bella riasztott fel képzelgéseimből..
-Igen mehetünk.-azzal elindultunk a kocsi felé, de ahogy megláttam a kocsit...rögtön leesett az állam...egy baromi szép sportkocsi, a legújabb trend szerint..fekete csak úgy csilogott, és drapp bőrülés..azta!
-Nos beszállás hölgyeim!-mondta Edward...iszonytosan jól néz ki!
Az út egy kicsit hosszúkás volt, de nem az utat figyeltem, hanem a nővéremet. Nagyon kedves, és szép..mindig is ilyen tesóra vágytam.Amikor megérkeztünk a házhoz....lesett az állam újra...milyen hatalmas villa! Te jó ég hova jöttem én? Az előtere fával burkolva, és lámpások hada van függesztve a mennyezetére..és a ház tele ablakkal, tágas és nyitott...egyszerűen elképesztő. Belépve a házba 6 ember fogadott, ők is elépesztően néztek ki.
-Nos akkor szeretném bemutatni a többi családtagomat. Ők itt Esme és Carlisle. Az anyósom, és apósom.-milyen nehéz elhinni, nagyon fiatalok ők is, és gyönyörűek mind. Esmenek karamell színű a haja, Carlislenek meg szőke, és olyan szexi ő is...de mind.
-Nagyon örülök.-mondtam, majd kezet ráztam velük.
-Mi is örülünk, és nyugodtan tegezhetsz, mi nem vagyunk azért öregek.-erre a mondatra mindenki elnevette magát. Csak én nem értettem a viccet.
-Ő itt Alice és Jasper.-Alice kobolszerű kinézetű, rövid haja felzselézve. Jaspernak  szőke félhosszú haja van, és...mindenkinek aranyszínű a szeme? Most, hogy végignéztem igen. Biztos kontaklencsét viselnek.
-Nos akkor folytatnám a bemutatást. Ők itt Rosalie és Emett.-Rosalie...hát a legszebb lény a Földön...gyönyörű szoborszépségű, és semmi szépséghiba. A haja a derekáig ér, és gyönyörű szőke. Emett egy nagydarab fickó, ha összetűzésbe kerülne valakivel, az a másik valaki...futva menekülne.
-Sziasztok. Hát örülök, hogy megismertelek mindnyájatokat.
-Mi is nagyon örülünk Lia.-mondták kórusban, majd egyszercsak Alice lépett elő, és szembe került velem.
-Gyere velem Lia megmutatom a szobád, és van egy ki meglepi is.-ujjongott
Felmentünk az emeletre, ami szintén ment a ház stílusához, és trendjéhez. Aztán jobbra tértünk, és egy ajtó mellett megálltunk. Alice kitárta az ajtót, és az a látvány ami elémtárult nem volt semmi. A szobám a fekete kontraszt, és a lila erősebb színű kobinálása volt. Az ágy is nagyobb, és ment a szoba trendjéhez. Egy lávalámpa is volt bent, meg plazmatévé,és jesszus mennyi minden.
-Na nem akarsz bemenni?-kérdezte Alice az arcán hatalmas mosollyal.
-Jaj dehogynem, csak ez..ez annyira gyönyörű...
-Ja, és van egy másik ajándékod is.-és kinyitott egy hatalmas gardróbot. Mikor kinyitotta, a szekrény csurig volt mindenféle ruhadarabbal. A sportostól, az alkalmi ruhákig, meg a hétköznapiig.
-Ez....ez mind az enyém?-kérdeztem hüledezve.
-Hát persze ki másé, remélem tetszik.
-Hát persze hogyne tetszene, igazán köszönöm, de ez nem kellett volna.-mondtam, de tényleg így is gondoltam. Hisz ennyi ruhát hova vegyek fel.
-Már hogyne kellene...hisz nézd csak a bőröndöd, alig van benne valami.-és ez így volt igaz, na de ennyivel mit kezdjek, nekem csak pár darab kellett volna. Valaki kopogott az ajtómon.
-Tessék!-mondtam. Edward volt az.
-Hahó itt vagytok? Jajj Alice már megint kezded a mániád?-Alice csúnyán nézett rá, majd nyelvet öltött. Edward csak a szemeit forgatta.
-Nos ha kinézegetted magad, akkor lejöhetnél beszélgetni, hogy jobban megismerjük, és te is megismerj minket.
-Persze mondtam.-mindenkit megakartam ismerni, de legfőképpen Bellát.
Azzal lementünk a nappaliba. Csodás volt az is, mint a többi helység.
-Gyere Lia ülj mellénk, és mesélj egy kicsit magadról.-unszolt Bella
-Rendeben-modtam, majd egy nagy levegőt vettem aztán kezdtem, de hogy bevalljam kicsit feszült voltam, de mintha ezt elvágták volna.-Nos-folytattam-Arizónából jöttem, mint ahonnan anyu származik, egy családnál laktam akik felneveltek. 10 éves koromban mondták el, hogy adobtált gyerek vagyok. Nagyon szomorú lettem, és késztetést éreztem arra, hogy megkeressem az igazi anyám. Nagysokára de megtaláltam, és mikor megmondtam neki, hogy én a lánya vagyok, azt mondta igen emlékszik rám, csak szörnyű dolog történt velem, amikor megszülettem. A korházból valaki elvitt úgy adobtált, és mint később kiderült, egy ápoló vitt el, mert egy csomó pénzt ajánlottak neki,hogy vigyen el, később kerültem a másik családhoz , és azért sem akartak neked szólni, hogy van valahol egy testvéred-fordultam Bellához, akinek mély fájdalom ült ki az arcára, de nem sírt.-mert nagyon szerettek, és féltek hogy téged is elveszítenek azzal, hogyha neked elmondják. De ők is sokat kerestek engem, de nem találtak, hisz Arizóna hatalmas. De hogy végre hozzá betoppantam, nem engedett és én sem akartam tőle elszakadni többé. Persze nagyon fájt, hogy elkell vállnom azoktól akik addig neveltek, de mit tehettem. Téged pedig elfelejtett értesíteni róla, és nagyon sajnálja, de mikor te elmentél tőle, nagyon szomorú volt de ahogy megjöttem, mintha kiürítettem volna a fájdalmát. Most viszont elkellett jönnöm hozzátok, mert 5 évre kimennek Japánba, és nem akartak olyan messze elvinni meg ráadásul nem is tudok Japánul, így hozzátok költöztem, és nagyon boldog vagyok, hogy egyrészt megismertem a nővérem, és másrészt titeket.
-Köszönjük, hogy elmondtad a történetedet, ez nagyon szomorú, és sajnáljuk, de örüljünk hogy így alakult.-mondta Esme.
-Köszönöm, hogy meghallgatattok. De most halljuk a ti históriátokat.
-Nos mi egy nagyon népes család vagyunk mint láthatod.-kedzte Carlisle-Esme és én, mikor ideköltöztünk nagyon szerettünk volna gyereket, de Esmenek nem lehet. Ezért először fogattuk örökbe Edwardot, aztán Rosaliet, Emettet, Alicet, és végül Jaspert. Jasper, és Rosalie egy testvérpár. Rosali Hale és Jasper Hale. A többiek Cullenek. Alice Cullen, Emett Cullen, és Edward Cullen, és Mrs. Cullen-mutatott a nővéremre-Rose és Emett egy pár úgy mint Jazz, és Alice, meg persze Edward és Bella.
-Oké..szóval őket mind örökbefogadtátok?-kérdeztem Carlislet és Esmet. Ők egy fejbicentéssel jelezték az igent.
-Huhh oké, és mi a helyzet veled Bella, te mikor ismerted meg őket?
-Nos mikor anyu szintén járta az országot Phillel, és akkor jöttem én is Forksba Charlihoz, ő volt az édesapám, agyvérzésben meghalt 2 éve.-Hú nagyon sajnálom-Köszönöm.Nos akkor a forksi gimiben-Edwardra pillantott szerelmesen-ismertem meg Edwardot, ő bemutatott a családjának, és 1 évre rá összeházasodtunk. Illetve majdnem 2 évre rá.
-Ti is házasok vagytok?-kérdeztem a négyespárt Roset, Emettet, Alicet és Jaspert.
-Igen. -mondták ismét kórusban.
-Nos-kezdte Alice-Ha már kitrécseltétek magatokat, akkor igazán elmondhatnánk Liának a harmadik meglepetést!-jesszus mennyi meglepetés.
-Nos akarod tudni mi a 3. meglepi?-kérdezte Alice csengő hangján.
-Na mi?
-Háttt...rendeztünk neked egy kisebb partit estére, és addig ameddig mi feldíszítünk itt mindent, elküldelek Bellával egy kicsit vásárolni. Vesztek magatoknak egypár cuccot, meg amit akartok. Na mi lesz már indulás!
-Nos-kezdte Edward-Alice márcsak ilyen!
-Ne kezd már megint!-förmedt rá Alice
-Hát akkor megyek és átöltözöm, és köszönöm mégegyszer mindent.
Gyorsan fölbaktattam, és kezdtem átöltözni, na de mit is vegyek fel? Barnás hajam van, talán jólállna  a fekete topp, és egy kopott farmer. Igen ez jó lesz, de előtte elmegyek zuhanyozni....



                                        ---
Pár órával később

Mikor Bellával megjöttünk nagyon szép látvány fogadott, amellett élveztem a vásárlást, ami  igazán nem is volt valami nagy vásárlás, inkább csak beszélgetés. Többet megtudtam Belláról, és Edwardról. Nagyon jó ember, ahogy megismertem, meghát mindeki nagyon simpatikus, főleg Alice a vásárlásmániájával. De Rosaliról nem sokat hallottam. Lehet, hogy nem nagyon kedveleik egymást Bellával? Ki tudja, de azt meg kell hagyni, hogy eszméletlenül szép Rose a világ legszebb lánya. Nagyon gyönyörű. Hosszú szőke haja lágyan omlik a vállára, és szoborszépségű vonásaival csak még szebb lesz. Mint egy toppmodell. De ahogy észrevettem mindenkinek a bőre nagyon fehér, és a szemük pedig topáz, vagy aranybarna. Nagyon szépek. Bár én sem panaszkodhatok. Barna, és göndör a hajam, vagy inkább mondhatni feketének.A szemeim barnák. Alakom vékony. Olyan szépnek mondható vagyok. A bulihoz még van 2 órám, és úgydöntöttem, elmegyek egy kicsit sétálni a városba egyedül.
-Hahó mindenki elmegyek a városba sétállni.
-Oké, de biztos egyedül akarsz menni? Ne kisérjelek el?-kérdezte Edward, majd féloldalas mosolyát dobta be, amit megtudtam, hogy Bella annyira imád.
-Nem köszi, most egyedül akarok menni, meghát nincs annyira messze, és 1 órás gyaloglás még belefér. Oda vissza.
-Nos, rendben de ki ne fuss az időből...
-Oké igyekszem.-azzal kimentem az ajtón, és elkezdtem nagy tempóban haladni.
Mikor megérkeztem a városba, leültem egy padra, mert nagyon elfáradtam. Mellettem egy 20 év körüli férfi ült, de volt elég hely, így nem kérdeztem semmit csak leültem. Rápillantottam az órámra, majd a szívroham jött rám, hisz mindjárt elkések a buliból. Nem vesztegettem az időmet, felálltam és elindultam visszafelé. Nem mentem sokat, mikor észrevettem hogy valaki követ.Hátranéztem, és felismertem a fickót akimellett a padon ültem, de nem gondoltam semmi rosszra mentem tovább. Már egy ideje mentem, mikor kezdett furcsává vállni, hogy az idegen még mindig engem követ. Így gondoltam eggyet, és lefordultam a közeli erdőbe, remélve hogy oda nem jön utánnam. Persze tévedtem, és oda is utánnam jött. Megfordultam, és megkérdeztem, hogy vajon mit akarhat tőlem:
-Elnézést uram,de akar valamit tőlem?
-Hát ahogy elnézem nagyon csinos vagy.
-Köszönöm, de még mindig nem tudom mit akar!
-Mindjárt meglátod!-kézdtem nagyon félni tőle, és nem is alaptalanul. A férfi egyre közelebb jött, én meg hátrállni kezdtem de szerencsétlenségemre egy szikla állított meg. A férfi meg csak egyre közelebb jött, míg egészen az arcomat nem súrolta. Nagyon megijedtem, mert rájöttem, hogy ez a perverz mit akart. Először megpróbáltam kiszabadulni, de lefogta a kezem, és nekinyomott a sziklának. Nagyon erős volt, és nem tudtam elmenekülni. Ezért próbálkoztam nagyon gyorsan a másik megoldással a segítségkéréssel.
-SEGÍTSÉGGG!-de a férfi miután meghallotta, hogy segítségért kiálltottam, felmelte a kezét, és megpofozott, én pedig elestem, és egy éles sziklába beütöttem a fejem, majd minden elsötétült........Már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki fölémhajolva szólongat.
-Kislány,kislány...hahó ébredj!!! Kérlek kelj fel!-próbáltam kinyitni a szemem, de nem ment. Megpróbáltam mégegyszer, de akkor már sikerrel jártam, de először csak kisebb foltokat láttam, majd mindent. Egy szép srác állt előttem félmeztelenül, csak egy kopott farmer volt rajta, és mint látta hogy felébredtem elvigyorodott. Nagyon jól nézett ki. Lehet hogy ő mentett meg?
-Na végre, hogy feléberdtél, már vagy 10 perce szólongatlak. Jól vagy?
-Aha azt hiszem...aúú! Vagyis nem igazán beütöttem a fejem amikor...-de nem hagyta befejzni, amúgy a fejem nem vérzett.
-Nyugi elintéztem azt a görényt. Nincs semmi baj.
-Mármint kinyírtad?-kérdeztem kikerekedett szemmel.
-Nem sajnos tiltja a törvény. Csak agyonvertem, amint megláttam, hogy bántana. De nembántott ugye?-kérdezte féltve.
-Nem köszöm. Te mentettél meg? Nagyon hálás vagyok. Mi a neved?
-Igen, de semmiség hisz te vagy a...-de nem fejezte be, hanem köhintett eggyet aztán folytatta-ööö a nevem Jacob Black. A te neved szépségem?-majd féloldalasan elvigyorodott.
-Az enyém Lia Swan.
-Lia Swan? Érdekes, na mindegy. Hol laksz?
-Nem messze innen a Cullen villában.
-Jó, akkor elkísérlek. Na gyere.-azzal talpraállított, de amint menni próbáltam egy lépést, elszédültem és ha Jacob nem kap el akkor megint a földön találom magam.
-Ajjaj ez így nem fog menni...-azzal alányúlt a térdemnek, és az ölébe vett.
-De nem kell-kezdtem kapálódzni, mert útálom ha nem a saját lábamon megyek-tudok menni.
-Hát...-kezdte-én nem úgy vettem észre, de ha megkérhetnélek gyönyörűm ne kapálódz!-így izmos mellkasához szorított. Odabújtam, és a fejem a nyakához szorítottam, és azt mondtam:
-Köszönöm, Jacob!
-Szivesen hercegnőm!-majd lehajtotta a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni, én meg erre kedvesen elmosolyodtam, de nem vettem észre hogy már a villa előtt vagyunk, és már csak arra lettem figyelmes hogy Edward kifut, és szörnyedve néz rám.
-Jézusom veled meg mi törént?-de mielőtt szóra nyithattam volna a szám, Jacob szólt hyelyettem:
-Az erdőben találtam rá, és...- de ezt már nem mondta, hanem Edward topáz színű szemébe nézett, mintha azzal az információt áttudná neki adni. Várjunk csak ők ismerik egymást?
-Jólvan köszönöm, hogy hazahoztad! Most elmehetsz, majd találkozunk.-azzal Jacob átcsúsztatott Edward karjai közé.
-Szia Jake, remélem találkozunk-de csak ennyit tudtam mondani, mert Edward berontott velem a nappaliba, és lefektetett a kanapéra.
-Úristen Edward mitörtént vele?-kérdezte kétségbeesetten Bella. De Edward nem szólt neki semmit, hanem a fülébe suttogott valamit, és bementek az egyik szobába, de láttam hogy Bella féltve rámpillant. A többiek is körémjöttek, és vigasztaltak. Miután elmeséltem az esetet, Alice felpattant, és Edwardék után ment. Esme hozott egy hűs limonádét,ami jólesett ebbe a nyári melegbe, meghát eléggé kifáradtam, amikor attól a görénytől kellett megszabadulnom. Nemsokára Bella, Alice és Edward is visszatért eléggé értetlen fejet vágva. Edward odajött hozzám, felkapott és besietett velem a szobába.
-Te most feküdj itt le kérlek, és pihenj, mert biztos kifáradtál abba ami most veled történt.-én egy fejbólintással válaszoltam neki.
-Várj, de mi lesz a bulival?-mert gondoltam, ebbe a helyzetben nem fogunk bulit csinálni.
-Nem, nem lesz buli, majd megtartjuk máskor.-majd bátorítóan rámmosolygott, és eltűnt.



                                      -----

Fél órával később


Nem tudtam aludni, mert már egy ideje tanácskoznak valamin, és nem tudom min. Ez aggaszt. Úgy gondoltam, megyek és kihallgatom őket. Odalopóztam csendesen, de mikor próbáltam valamit is elkapni a beszélgetésből, csalódnom kellett...mindenki elhallgatott, mintha észrevették volna, hogy ottvagyok. Nem tévedtem. Valaki olyan halkan felkelt, hogy én nem is hallhattam ,már csak láttam hogy közeledik.
-Szia hát te fent vagy?-szólt hozzám Bella.
-Aha nem tudtam aludni.
-semmi gond gyere, kérsz valamit?
-Nem köszönöm.
Miután én lejöttem mindeki ment a dolgára, mintha semmin nem tanácskoztak volna egész idáig. Na de eszembe jutott, hogy elfelejtettem megkérdezni, hogy Edward honnan ismeri Jaket.
-Te Edward, honnan ismered Jacob Blacket?
-Hát már nagyon régről, nagyon jó barátja a családunknak. Szeretnéd meglátogatni, és megmutatni neki, hogy jól vagy?
-Igen nagyon.-hisz Jacobank köszönhetem az  életemet

-Oké akkor kiviszlek rendbe?
-Rendben.-mondtam elismerve.

-Na srácok akkor én elviszem Liát Jacobhoz oké?
-Rendben.-modták kórusban.

Ez Lia szobája

Üdvözöllek oldalamon!

Helló mindenki!

Üdvözöllek titeket a oldalon, amint látjátok, még nem teljesen kész de folyamatosan újítom.

A történet, amit kirakok nemsokára az oldalra, röviden annyi, hogy nem szerepel benne Renesmee, Bella és Edward kislánya. Bocsánat, akit ezzel elszomorítok, de remélem a történet így is tetszeni fog majd. Na szóval Bellának, mint kiderül lesz egy eltitkolt testvére aki hozzájuk költözik Forksba, majd megtudjátok miért. De vajon titokban tudják-e tartani létezésüket a Cullenek, és nem utolsósorban az alakváltók? És Jacob vajon megtalálja-e a lelki társát, illetve a lenyomatát?
Nos ha elolvassátok az én kis történetemet megtudjátok!
Ja, és ami a legfontosabb, komikat kérek!
Puszi mindenkinek!