9.fejezet

Lia szemszöge:

Visszaértünk a lakásba, a zenétől részegült tömeg közé. Még mindig iszonyatosan hangosan szólt a zene, és a nyomorgó fiatalokból alig fogyott valaki. Éppen indultam volna a konyha irányába Jakekel, Bellával és Edwardal az oldalamon, mikor Alice szólt a mikrofonba:

Most pedig kérjük fel, ide a pulthoz a ház új lakóját, Lia Swant, hogy lejtsen nekünk egy gyönyörű táncot, na és persze nem egyedül...szóval várjuk a jelentkezőket!

Hirtelen megtorpantam...A tömeg mind odaözönlött a kis színpadhoz, ahol a pult van, és engem várt. Bella, Edward és Jacob is invitálóan néztek rám, hogy menjek már fel. Vettem egy mély levegőt, és elindultam a nyomorgó emberseregen keresztül...

Nemsokára megérkeztem Alicehez.

-Most pedig kérünk egy rövid bemutatkozást a többieknek!- vigyorgott rám Alice, és bátorító pillantást küldött felém.

-Üdv mindenkinek! - kezdtem -Lia vagyok. Arizónából jöttem, és 5 évig Forksban fogok lakni a Cullen családdal...- csak ennyit bírtam kinyögni, mert szörnyen zavarban voltam, másrészt nem volt kedvem bemutatkozósdit játszani ez után a nap után.

Alice kezébe nyomtam a mikrofont, és már fordultam volna a lépcső felé, hogy menekülőre fogjam a dolgot, amikor Alice visszarántott.

-Hova, hova? Még nem láttuk a táncot! Ki lesz a merész jelentkező aki táncolna Liával?

Ezt nem tűrhettem tovább! Táncolni a nagyközönség előtt egy vadidegennel? Ez már több a soknál. Nem arról van szó, hogy nem tudok táncolni, mert a nevelő szüleim járattak tánciskolába, és ott megtanultam mindenféle társastáncot, de....semmi energiám nem volt rá, hogy most itt egész világ előtt táncoljak! Már tényleg megterveztem az agyamban, hogy most Alice sem állíthat meg a menekülésemben, ismét megállított egy kéz...de ez a kéz nem Alice keze volt! Háttal voltam az illetőnek, így még nem tudtam ki az, de valahogy éreztem hogy nem először találkoztam ezzel a kézzel. Hátrafordultam, és el álllt a lélegzetem....Jacob??

Nem hittem volna, hogy erre vetemedik, de megörültem egyrészt mert nem kell egy idegennel táncolnom, másrészt mert Jakel mindig is szívesen táncolnék. Viszpnt meglepődtem, mert nem néztem ki Jakeből hogy tud táncolni...pedig nagyon magabiztosan állt előttem. Mielőtt bármit is mondhattam volna, elindították a zenét. Rögtön felismertem! Régi nagy kedvencem a Dírty Dancing betétdala volt, amit Patrick Swayze táncolt Jennifer Gray-el. Nyúltam volna Jeke kezéhez, de ő sokkal gyorsabb volt nálam, és előbb ragadta meg a kezemet, mint én az övét. Nagy meglepetésemre Jeke nagyon ügyesen nyitotta a táncot, és végig jól vezetett. Nem kellett semmit mondanom vagy tennem, mert Jacob kezei között a táncban is biztonságban éreztem magam.

Mikor végeztünk a tánccal, Jake a szemebe nézett és én az övébe. Ha valaki minket figyelt volna, tökéletesen láthatta, hogy mindkettőnk szeme csak úgy ragyog az örömtől. Ebben a pár percben, mikor Jacobbal táncoltam elfeledtem minden bajt, ami a minap történt. A tánc végén természetesen mindenki tapsolt, és fütyült nekünk. Nagyon elégedettek voltunk mi is magunkkal. Jake a tánc végén megjegyezte hogy nagyon jól táncolok, majd én is megmondtam neki, hogy nem néztem volna ki belőle, hogy tud táncolni. Megfogta a kezem, és visszaindultunk Alicehez, hogy megköszönjük neki ezt a csodás számot, de mikor felértünk Alice arca megmerevedve figyelt egy pontot, majd hirtelen kiesett a kezemből a CD...

Elálltam Jake mellől, és Alicehez rohantam, de hiába szólongattam nem felelt. Egy-két perc kellett ahhoz, hogy bambulásából feleszméljen.

-Semmi gond Lia, csak egy kicsit elbambultam, de most ha megbocsájtotok...- azzal elszaladt. Jasper lépett a pulthoz, és egyben hozzám is:

-Ne izgulj! Alice gyakran csinál ilyet, ez amolyan rossz szokása. De ne álljatok itt! Nyomás, menjetek táncolni.

Alice furcsa kitörése, elvette a kedvem mindenféle szórakozástól. Nagyon aggasztott az, vajon mi történhetett, és Alice miért rohant el? Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Alicenek ez egy rossz szokása.

Próbáltam utána menni, de Jacob visszatartott.

-Hova mész?

-Alicet akarom megnézni! Szerintem valami baj történhetett.

-Nincs semmi baj. Alice tényleg szokott ilyet furcsa dolgokat csinálni. Ez miatt nem kell elmenned.

-Nem is ez miatt megyek el! Hanem láttam rajta, hogy valami baj történt vele!

-Ha baj történt volna, akkor arról rég tudnál hidd el! Az is lehet, hogy Alicenek megfájdult a feje a hangos zenétől, és elment aludni.

-Jó oké! Lehet, hogy igazad van, és most nem kéne zavarnom...de úgy aggódom miatta!

-Nyugi én is. De most jobb lenne, ha ma nem zavarnánk, és ha nem vagyok vak akkor te is iszonyatosan fáradt vagy, és megviselt. Amit nem csodálok. Talán jobb lenne, ha te is követnéd Alice példáját, és elmennél aludni! Addig szólok Jaspernek, hogy vegye le egy kicsit a hangerőt. Aztán majd felmegyek utánad elköszönni!

-Rendben, és szólsz a többieknek is hogy felmenetem lefeküdni?

-Persze menj csak!

Lementem a színpadról, és felrohantam a lépcsőn. Felértem a szobámhoz, és kinyitottam az ajtót.

Mikor benyitottam, elborzasztó látvány fogadott....

8. Fejezet

Lia szemszöge:

Azzal, megragadta a kezem, és elkezdett magával húzni, hogy utat törjön nekünk.

Mikor végre kikerültünk a friss levegőre, ledöbbentem a látványtól....

- - - - -

- Szerintem jobb ha elmegyünk máshova! - mondtam Jacobnak, fuldokolva, mivel ő nem látta azt amit én. Ott parkolt az erdő mellett, a kocsijában ült.

Egyenesen a szemébe néztem, és éreztem hogy észrevett. A szemében megcsillant a gonoszság, amit az agyában tárolt. Az agyam nem működött tovább... egyszerűen leblokkolt. Éreztem, hogy egyre jobban sápadok.

- Lia? ? ? ? Mondj valamit... mi van? Hallasz?

Nem tudtam a kérdésre válaszolni, egyre csak Davidet figyeltem, ahogy kiszáll a kocsiból, és elindul felénk. A torkomban hatalmas gombóc nőtt. Figyelmeztetni akartam Jaket, hogy menjen el, nehogy baja essék.

Helyette az ujjammal David felé mutattam. Jacob megfordult, felmérte a gondolataim kusza szálait, és hamar leesett neki, hogy mire gondolok. Ahelyett, hogy elment volna, a háta mögé húzott, és lazán megállt Dave előtt. Szóhoz sem jutottam...

- Hivatalos a bulira? - bökött az állával Davidre.

- Nem! - suttogtam, mert hangosabban nem tudtam beszélni egyrészt a félelemtől, másrészt a zene iszonyú dübörgésétől.

- Szia, Lia, hát téged is látni? - szólított meg David mézes-mázosan.

-Hagyd békén, nem látod hogy itt nem kívánatos személy vagy?! - lökte Jacob Davidnek, nem kedvesen

- Én hagyjam békén?? Ő hívott meg a partira ha jól emlékszem! Nem igaz kedvesem?

- Egyrészt nem hívtalak meg, hanem egy téves riasztás volt, másrészt meg nem vagyok a kedvesed.

-Óóó dehogynem...csak nem gondoltad, hogy elszakadhatsz tőlem egykönnyen....-lépett volna közelebb hozzám, de Jacob a háta mögé húzott, és dühösen nézett David szemébe

- Ne hergelj fel, mert csúnyán megbánod – feszült neki Jake

- Ugyan nem gondolod, hogy beijedek egy ilyen alaktól, mint amilyen te vagy! - válaszolta teljesen lenézően David

- Jake gyere menjünk, nem érdemes vele vitázni...- de mintha meg se hallotta volna. Istenem segítsen valaki

Nem telt bele sok idő, talán pár másodperc, Edward, Emmett, és Jasper alakját véltem felfedezni az ajtónál. Felénk igyekeztek. Számomra ez egy égi csoda.

- Valami gondja támadt Tiger úr? Esetleg eltévesztette a házszámot? - udvariaskodott Edward, bár láttam a szemében, hogy istenigazából nem így kérdezte volna.

- Semmi bajom sincs, csak éppen a húgomat furikáztam erre, és a lelkemre kötötte, hogy a buli végéig várjak rá. Mi ezen a nem érthető. Amúgy meg láttam hogy Lia kijön a házból, gondoltam odamegyek hozzá beszélgetni. Már ezt sem szabad??

-Ja csak tudod a te fajtádnál, ezt zaklatásnak hívják...-szólt közbe bosszúsan Jake

-Ezt abba lehet hagyni!- kiáltott a távolból Bella -semmi szükség rá, hogy a buli így folytatódjék, főleg Lia számára. David te most szépen hazamész a húgoddal együtt, és nem teszed be a lábad a házunk környékére.

-Rendben, de ne hidd hogy nyár végén nem fogunk összefutni a suliban drága Lia.

-Az lehet, de velem is összefutsz majd, és az nem lesz örömteli...-vágott vissza Jake

Azzal Bella bement, kihívta Anát majd Daviddel együtt hazamentek. Nagy kő esett le a szívemről.

- Jól vagy?-kérdezte Jake

- Most legyek őszinte? Hát nem a legjobban.

-Tudok mindent. Bella elmondta, de ne félj én is itt vagyok, meg Belláék is itt vannak, mellettünk nem eshet bajod. Amúgy meg szerintem, ugat és nem harap. Davidnek csak a szája nagy. Csak azt nem értem, hogy miért nem mondtad el nekem. Nekem bármit elmondhatsz ami csak a szívedet nyomja.

-Köszönöm Jacob, de ezzel nem akartalak terhelni, meg különben is nem sok ideje ismerjük egymást.

-De attól még nyugodtan elmondhatod...bennem megbízhatsz!

-Igen tudom! De még nem ismerjük egymást elég jól, és nem tudom kiben bízhatok, és kiben nem. Lásd az előbbi példát...

-Gyere, szerintem menjünk be egy kicsit, és pihenjünk egyet. Szórakozzunk egy kicsit, hisz a vendégeid bent várnak...

-Rendben!-mosolyogtam vissza rá. Egyszerűen annyira kedves, és tényleg bizalmas irányomban. Igaz hogy csak nemrég ismerem, de úgy érzem máris igaz barátra leltem benne. Remélem ő is így gondolja....

7.fejezet

Lia szemszöge:

Megrémültem arckifejezése láttán, hisz tudtam mit akar kifejezni vele.“Ezt még megbánod“ címmel. Azt is tudtam, még találkozom vele, nem is egyszer. Egyrészt most Bellára is iszonyatosan mérges voltam, hogy idehozta a nyakamra újra, mikor már azt hittem végleg megszabadulok tőle.
Lassan kezdtek megjönni a vendégek is. Esme már délelőtt megcsinálta a szendvicseket, meg pizzákat rendelt. Elég sok kaja, pia volt. Alice gyönyörűen rendezte a lakást, a díszítést, olyan diszkósra. Nagyon jól kellett volna hogy érezzem magam, de ez valahogy nem ment az előbbi dráma miatt. A fejemben folyton az a gondolat motoszkált, hogy vajon mikor toppan be újra. Az biztos, hogy nem hagyja annyiban. Egy ember viszont nagyon vártam...és az nem mást, mint Jacob. A jelenléte mindig megnyugtatott, még akkor is hacsak két napja ismerem. De őt nem láttam, a már meghatalmasodott tömegben.
- Jacobot keresed? - kérdezte hirtelen Edward
- Igen, miért tudod hogy hol van? - csak reménykedni tudtam, hogy nem történt semmi baja.
- Akadt még egy kis elintéznivalója aztán jön.
- Telefonált vagy mi, hogy tudod... - szinte nem bírtam üvölteni, mert dübörgött a zene.
- Telefonált, és mondta hogy jön, ha kérdeznéd...
- Köszönöm. - üvöltöttem vissza
Tolongtam a tömegben, ismerős arcot keresve. A DJ pultnál Alice, Emmett, és Jasper tevékenykedett.
Már egy ideje a tömeg között voltam, hátha meglátom esetleg Bellát, vagy valaki mást...nem volt senki, akit ismerhettem volna.
-Szia - köszönt egy ismerős hang.
Ez meg mit keres itt?!
- Ana? Ha jól emlékszem, én nem hívtalak meg a partimra! Menj el, amíg szépen mondom!
- Dave-nek visszavontátok a meghívást, de nekem nem, szóval gondoltam, nem hagyom ki ezt a remek partit. Úgyhogy maradok.
- Nem sokáig! Máris szólok Emmett-nek, vagy menj el most, míg nem indulok el. Remélem, megértetted!
- Nem értem, még most sem hogy rám miért haragszol? Én csak neked akartam jót azzal, hogy nem akartam elmondani, mert tudtam hogy ez neked mennyire fog fájni.
- Örülök, mert így jobban fájt. De tudod mit, nem érdekes. Felejtsük el, ez már egy lerágott csont.
- Nem volt más választásom... Dave a lelkemre kötötte, hogy senkinek se mondjam el ,és főleg ne neked.
- Ez nem érdekel. Te voltál a legjobba barátnőm, addig amíg meg nem tudtam, hogy részt vettél a hallgatásban. Sajnállak, de ha elmondtad volna, akkor még most is legjobb barátnők lehetnénk.
Mindeközben megpillantottam az tömegben nyomorgó Jacobot. Mivel semmi kedvem nem volt Anával beszélni, ezért szó nélkül megfordultam, és elindultam Jake felé.
- Most meg hova mész? Várj... még nem beszéltük meg! Bocsáss meg nekem! - könyörgött tovább, de én se szó se beszéd tovább indultam Jake-hez. Próbáltam felkelteni a figyelmet magamra, hogy Jacob észrevegyen, de az üvöltő zenétől nem tudtam. Nem volt más hátra, minthogy, átvergődjek a tömegen.
Már kezdtem volna meg az utamat, de szerencsére Jacob hamarább észrevett, és neki nem jelentett gondot az, hogy utat törjön hozzám.
- Helló! - neki is üvöltenie kellett.
- Szia, te figyi itt nem lehet beszélgetni, szerintem menjünk ki a szabadba.
- Oké!
Azzal, megragadta a kezem, és elkezdett magával húzni, hogy utat törjön nekünk.
Mikor végre kikerültünk a friss levegőre, ledöbbentem a látványtól....

Újra itt vagyok!!
Nem tűntem el, nehogy azt higgyétek, csak sok a tanulnivaló, sajnos így nem sokszor tudok írni.
De ne keseredjetek el, megpbróbálom ezt is beilleszteni a hétvégémbe.
Ha nem lenne friss, akkor az azért van, mert nagyon de nagyon sokat kell tanulnom.
Másrészt meg kollégiumba vagyok, és minden percem rohanás.
Szóval kevés időm jut a géphez, mert mikor ithon vagyok akkor rengeteg más fontos dolgom van. Persze ez is fontos a számomra, de a családommal is lennem kell.
Remélem megértitek, de ettől az oldalt és az írást folytatom.
Ne csüggedjetek, addig is olvassatok, majd jelentkezem.
Puszi noncsika

6.fejezet

Lia szemszöge:

- Megyek kinyitom! - mert a csöngésre senki sem mozdult, mintha meg sem hallották volna..

Amikor kinyitottam az ajtót, nem hittem a szememnek...a falat a számban maradt...EZ ITT DAVID TIGER?????????

----

Ott álltam abban a nyamvadt ajtóban, és legszívesebben azt szerettem volna, ha álmodom. De ez nem álom volt, hanem a szörnyű valóság. Álltam, és egy szó sem jött ki a torkomon. David persze önfeledten mosolygott, majd megszólalt nagy sokára ő is:

-Szia Lia, hát nem is örülsz hogy látsz? Tudom, most nagyon meglepődtél, de most úgy nézel rám, mint akit eddig nem is láttál. Pedig milyen sokat is voltunk együtt. - nem bírtam ezt a látszólag mézes-mázos szavakat hallgatni. Milyen alávaló most is...

-Te meg mit keresel itt? - csak ennyit tudtam kiszűrni a fogaim közül, mert nem fért a fejembe, hogy pont ide, és pont most jött. Valaki értesíthette, mert mikor megtudtam, hogy mit tett nem is beszéltem hozzá, egy csomó ideig. El sem köszöntem tőle, meg Ana-tól. Pedig ő volt a legjobb barátnőm. Csak volt, mert kiderült, hogy részt vett David másik barátnőjének eltitkolásában.

-Lia..állnék itt még egy darabig, de ha nem gond, akkor szeretnék beljebb menni.

Nem hallgattam, rá és becsaptam volna az ajtót, de szerintem erre ő nagyon is felkészült, és odarakta a lábát.

-Tűnj innét azonnal, látni sem bírlak!! - ordítottam rá, de ő erre nem figyelt. Teljes erőből nyitotta az ajtót, amit én nyomtam a becsukásra!

-Valami gondja támadt az úrnak? - jött oda Emmett, Jasper, és Edward. Nyomukban Bella, Alice és Rosalie. A konyhaajtóban, pedig Esme figyelt rémülten.

-Csak szeretnék beljebb kerülni, ha már egyszer meghívást kaptam!! - mondta felháborodottam vissza David. De erre a mondatra a kezeim lehullottak az ajtóról, és valahogy a szívem is a leállás közelébe került. Nem tudom pontosan megmondani, hogy most milyen érzések keringtek bennem. Talán értetlenség, szomorúság, egy jó nagy düh, és amit a legjobban szerettem volna kideríteni, hogy ki állhat ennek az egésznek a hátterében.

Nem szóltam semmit, csak egyenesen felrohantam a szobámba, szinte senki sem érhetett volna utol. Nem akartam senkivel sem beszélni, és főleg Daviddel találkozni, soha többet. Az utolsó találkozás is felejthetetlen maradt a számomra bármennyire is szeretném elfelejteni.

,, Ott álltam a suli parkolójában Davre várva. Már nagyon izgatott voltam, hogy mikor jön már, mert igaz hónapok óta vagyunk együtt, de mégis minden egyes találkozást nagyon várom. Mát lassan fél órája késett. A lelkemre kötötte, hogy várja a kocsinál, még el kell intézzen valamit.

Még öt percet vártam, de már nem bírtam tovább. Elindultam Dave megkeresésére. Tudtam körülbelül, hol lehet mert a suliban maradt valahol. Így hát beléptem az iskolába. Először nem tudtam, hogy hol keressem, így automatikusan a termünk felé vettem az irányt. Amikor megpillantottam a kabátját a fogason, öröm fogott, el hogy mégiscsak itt van. Gondoltam a teremben tartózkodhat, esetleg még a tanár tarthatta bent, mert előző óránk fizika volt, és nagyon rossz volt belőle. De amikor meghallottam a hangokat, azok egyáltalán nem Mr. Robertséhez hasonlítottak.

Az ajtó nyitva volt, így kinyitnom nem kellett, és arra sem volt szükség, hogy bárki lásson. Odaléptem hát az ajtóhoz, és benéztem.

A látvány ami ott fogadott, egyenesen a szívembe markolt. Ott állt David Tiger, az én egyetlen szerelmem, egy másik csaj karjába, és gyöngéd csókot lehel ajkára. Nem tudtam mit csináljak abban a pillanatban. Csak álltam, és bámultam őket, és észre sem vettem, hogy szemeimből a könny kibuggyan. Szörnyen éreztem magam.

Mikor teljesen felfogtam a dolgokat, és összeszedtem magam, nem haboztam. Éreztem innen azonnal el kell tűnnöm.

Még egy bosszús pillantást vetettem az idegen csaj, és a volt szerelmem felé. Tudtam, hogy ezt visszabosszulom még.

Fogtam magam, és hangtalanul mentem a parkoló felé.

Mikor David kocsijához értem annyira elfogott a szörnyű düh, hogy elővettem a körömleszelőmet, (először körbe pillantottam, hogy senki se lásson) és végighúztam teljes erővel a kocsin. Jó alaposan persze. Azzal villámgyorsan elpakoltam.

Mintha semmi sem történt volna, elmentem a buszom felé. Semmi kedvem nem volt látni azt az embert, akiben eddig megbíztam. Majd holnap azt mondom, hogy elfelejtetten megvárni, kiment a fejemből.

Másnap elé álltam, és előadtam neki a sztorit, hogy elfelejtettem őt megvárni. Mikor viszont megakart csókolni, azonnal elhúztam a fejem, egyenesen undorodtam tőle, de azt sem akartam, hogy rájöjjön, hogy rájöttem. Szóval a tervem egész más volt vele. Azt hazudtam, hogy csúzom van, és nem szeretném hogy elkapja.

Később pedig mikor elérkezettnek éreztem az időt a bosszúra, kerestem egy srácot, akinek pénzt ajánlottam, hogy váratlanul jöjjön oda, és egyik szünetben smároljon le, (persze David előtt) aztán hazudja azt, hogy már egy csomó ideje viszonyunk volt, és van. Akkor pedig elmondom az igazságot, hogy láttam őket egy csajjal, és ez volt a buszú csak hogy tudja mit éreztem akkor.

Később a tervem sikerrel járt, azután szakítottam vele. Ez viszont sokkal nehezebb feladat volt. Akart engem, de nagyon. Mindent elkövetett hogy visszaszerezzen. Nem tudtam levakarni magamról. Egyszer azt is csinálta, hogy szünetben mindenki előtt letérdelt, és a bocsánatomért esedezett. Ez persze nem hatott meg, mert nálam ha megcsalnak onnantól nem ismerem azt az embert.

Néhány hét múlva, anyu bejelentette hogy elutaznak Japánba, és a nővéremhez, Bellához költözök. Egyrészt örültem is ennek, mert nem kell minden nap azzal a személlyel találkoznom, akit a legjobban gyűlölök.“

Most viszont ez az ember csöngetett, akit a rémálmaimból is próbálok elűzni. De vajon ki tudott róla? Ki mondta el neki, hogy hol vagyok? Hogyan tudhat a ma esti partiról? Miért jött és meddig marad? Ezek a kérdések kavarogtak most is a fejemben. Az biztos hogy én nem mondtam el senkinek a Daviddel kapcsolatos dolgaimat, mert nem is szeretek róla beszélni. Én sem írhattam neki, mert azért nem hibbantam meg. Szóval ez is kizárva. De akkor ki??? Talán Belláék kémkedtek volna? Nem, nem ez teljesen lehetetlen. Vagy mégsem? Akkor viszont honnan?? Most sem tudtam ezt az elméletet a valóságba illeszteni.

A szobám ajtaján kopogtattak.

-Nem szabad, bárki is az!! - kiáltottam teljes hangerővel

- Lia beszéljünk meg - kérlelt Bella.

- Nem akarok most senkivel sem beszélni, menjetek el!

- Kérlek! Egyszer úgyis el kell kezdeni, jobb ha most túleszünk rajta nem gondolod?

Ebben volt valami. Legalább kiderülhet, hogy tényleg Belláék tették-e.

- Rendben. Gyere.

Csendben, és szomorú fejjel tette be a lábát a szobámba. Azután vett egy mély levegőt, és kezdte:

- Lia nézd...tudnod kell a teljes igazságot, még akkor is ha emiatt egy életre megharagszol rám. Ne, kérlek hagyd hogy befejezzem, és ha megkérhetnélek ne szólj közbe, és hallgass végig. Én voltam az aki Davidet ideküldte. Azt is elmondom, hogy ez hogyan zajlott. Úgy gondoltuk, hogy kéne egy ismerős neked, azért hogy ne légy annyira egyedül, meg ne kelljen idegenekkel lenned. Persze lehetnél, meg kell is, de emelet egy ismerős is. Kémkutatást indítottunk el. Rosalie a képeidet nézegette, hátha talál valami ismerős arcot akit szerettél mielőtt ide kellett jönnöd. Alice a netet fürkészte, és én...én, szóval elolvastam a naplódat - ezt már nem bírtam hallgatni, amit ellenem művelt a nővérem, és az összes többi segítője. Felakartam állni, de Bella visszarántott - utána elmehetsz. Szóval Emmett, Jasper és Edward megkeresték a kulcsot. Elolvastam, és láttam hogy nagyon jól érezted magad Daviddel.

- Annyit kérdezhetek, hogy esetleg a végét is elolvastad? Mert ha elolvastad volna ,akkor tudnád hogy megcsalt, és gyűlölöm. Akkor nem hívtad volna. De te sem gondolkodsz előre igaz? Nem olvasol utána a következményeknek - itt már eleredt a könnyem és zokogásba törtem ki. - Tudnád hogy mennyit nyaggatott, azután hogy szakítani próbáltam vele. Néha erőszakos eszközökhöz folyamodott. - itt már befejeztem, mert nem volt mit mondanom, és ezt Bella is belátta. Láttam rajta, hogy nagyon bánja amit tett, és biztos voltam benne, hogy megmondja Davidnek tűzzön el.

- Ezt tényleg nem tudtam, és nagyon sajnálom, én csak jót akartam. Megtudsz nekem bocsátani egyáltalán??

- Csak akkor ha eltűnik innen David. Ha nem akkor nem tudok.

- Még nem mondtam el a dolog legrosszabb oldalát...Ideköltözött. - meg sem akartam hallani ezt a szót. Nem hiszem el. Az életem a poklok poklává vállt. Bella nem tudja mire lesz megint képes..örültem hogy megszabadultam tőle, erre tessék....jön utánam. Ez nem lehet az én sorsom, valamit ki kell, hogy találjak annak érdekében, hogy minél távolabb költözzön tőlem. Azt is tudtam, hogy az anyának becsődölt a kórház, amiben dolgozott. Így Carlisle felfogadta segédnek. Bella ezt szuperül megszervezte mondhatom. Nem érdekel, azért is tönkreteszem az életét Davidnek..

- Kérlek Lia nem akarlak elveszíteni... bocsáss meg nekem. Légy elnéző!

-Mond meg hogy tehetted ezt??? - teljesen elfogott a kétségbeesés... . most mit tegyek??

- Megoldom... hidd el helyrehozom, amit elrontottam bízol bennem, és megbocsátasz?

- Igen. De segíts!

- Segítek, majd megoldom, elkotródik innen meglásd!

Lementünk a nappaliba, de sajnos ott volt. Erőt vettem magamon, és nem néztem felé.

- Nos David a dolgok változtak, kérlek távozz! - nagyon udvarias próbált lenni Bella, de csak úgy szikrázott a szeme.

- Nem tehetem. Én itt meghívottnak számított vagyok. Nem megyek sehova! - kezdett fölényeskedni

- Tényleg úgy gondolod? - állt fel Emmett, és szerintem kezdett volna neki menni, ha David meg nem adja magát... .

- Rendben, rendben... . már itt sem vagyok!! - mentegetőzve hátrált Emmett elől.

Már az ajtón kívül volt, de visszapillantott rám, és én tudtam mit üzen vele. “Ezt még megbánod“

5.fejezet

Lia szemszöge:

Mikor felkeltem, már mindenki talpon volt. A nappalit elborították a díszek. Lámpások, virágok, CD-k, gyertyák, stb. Jasper ahogy láttam, Emettel a DJ pultot rakta össze. Bella és Edward éppen díszítettek, és Rosalie irányította őket, hogy mit hova tegyenek. Carlisle szerintem dolgozni ment. Esme a konyhában készítette a szendvicseket. Jesszusom hány óra lehet?
 -Szia Lia, na csak hogy felébredtél. - köszöntött örömmel Bella, majd a többiek is.
 - Miért mennyi az idő? -   kérdeztem meglepetten.
 -Délután 3 óra körül.-erre a válaszra nem számítottam. Ennyi ideig aludtam volna anélkül hogy bárkinek is segítettem volna? Szörnyű vagyok.
 - Igen ennyi, -  szólalt meg Alice, ahogy a díszeket pakolta ki. - -   és ideje lenne előkészíteni a ruhádat amit felveszel az este. Én már megvettem neked, remélem tetszeni fog. Ott van a kanapén.
Odaballagtam az óriási táskához, ami a kanapén hervert, megfogtam és belekukantottam. Nem hittem a szememnek. Muszáj volt kiemelnem, és úgy szemügyre vennem. A táska tartalma egy bordó pántnélküli ruha, selymeből és mellé egy magassarkú fekete cipő. Nagyon dögösen nézett ki. Megfordultam, hogy Alicnek megköszönjem, de ő már ott volt mellettem, az arcán elképesztő mosollyal.
 -  Énn én nem is tudom mit mondjak Alice..... . ez a ruha gyönyörű! -  mert az volt.
 -  Tudtam hogy tetszeni fog, bár Bellára majd a szívroham jött, amikor meglátta. Kiakarta cseréltetni, mert túl kihívó, de én nem hagytam magam, és látod ilyen jól tettem? - -  de ezt már Bellának szánta, aki nagyon csúnyán nézett rá.
 - Alice te nagyon tudsz, és köszönöm. - -  hálálkodtam tovább
 - Ó nagyon szivesen, és legközelebb eljöhetnél velem te is.....  - -  amint láttam ez a többieknek nem tetszett, majd Bella szólalta meg:
 - Alice nem fogod mindenhova cipelni a hugomat, lesz neki más dolga is mint folyton az üzleteket járni. Nem jó az a sok ruha, gondoljunk a környezetre.
 - Na de csak nem árt meg a környezetnek, végülis mindegyiket viseli nem?
 - Nem vitatkozom veled Alice. -  válaszolta felháborodottan Bella.
-ezt a meccset is megnyeretem. -  nagyon fölényes helyzetben érezte magát, amellett elégedett is volt - -   Mit szeretnél csinálni? Mert hogy nem fogjuk hagyni, hogy segíts a díszítésben az biztos. Addig elmehetsz valahova. Például vásárolni. Kivel is? Rosalie?
 - Amint látod Belláékat irányítom. Nem tudok menni. - -  de ezt szinte rögtön rávágta. Lehet, hogy velem is van valami problémája? Nem nagyon beszéltem vele amióta itt vagyok. Az tuti, hogy az 5 év alatt majd megszeret. Kénytelen lesz.
 - Hát ez most nem fog menni Alice. Amúgy minek vásárolni? Itt a gyönyörű ruha amit megvettél nekem.
Szerintem a legjobb ötlet az lenne, ha elmennék Jacobhoz La -  Pushba. -  mindenki tekintete rámszegeződött. Mindenkinek más kifejezés ült ki az arcára. Belláét néztem először. A tekintete hitetlenséget, egy kis dühöt? Edwardnak aggodalmat, amint Bellát figyelte. Emett alig bírta elfojtani a nevetést. Rosalie Emettet fürkészte, és az arcán komorság. Esme csak futólag pillantott rám, és semmi öröm, csak egy bátorító mosoly. Alice pedig leplezete a feszültségét, ő folyamtosan mosolygott, de éreztem meg - meg rándul az öröme. Éreztem muszáj valamit mondanom:
 -  Talán baj ha megyek? Végülis mehetek magam is vásárolni. -  de ki sem mondtam, mindenki feleszmélt döbbentségéből, és rögtön magyarázkodni kezdett.
 - Nem, nem dehogyis menj csak     persze...  -  rávágta Bella
Aztán mindenki bátorítóan mondott valamit, és nyugtatót. De nem értem minek ekkora hajsza abból ha elmegyek egy kedves baráthoz? A lényeg úgyis hogy beleegyeztek.
 -  Akkor felhívom Jaket, és értem jön oké?
 -  Oké, oké! -   kiáltották egyszerre.
Nem sokat vacakoltam, rohatam is a szobámba, előkotortam a mobilom, és tárcsáztam a számot. A teló kettőt csörrent, és Jacob felkapta.
 -  Halló Lia?
 -  Igen, szia Jake, te lenne egy kérdésem.
 -Persze mondjad. -  csak úgy érezni lehetett a jókedvet a vonal túlsó feléről.
 -  Nos ezek itt a házban nem haggyák hogy segítsek neki, és arra gondoltam, hogy nem legyek lábalatt elmehetnék hozzád ha nem gond?
 - Dehogy gond rögtön ott vagyok érted szia. -  megsem várta, hogy elköszönjek rögtön letette.
Teltek a percek, gondoltam már úton van. A többiket próbáltak nem rám figyelni, de nem sok sikerrel. Minig mikor a szemem rájuk tévedt, érdekes módon akkor kapták el a fejüket. Közben Esme kinállt szenvicsekkel, amit szivesen fogadtam, mert reggelizni még nem reggeliztem. Evés közben mindenki engem figyelt, mintha nem láttak volna enni valakit maguk közül. Vagy emberi kaját, vagy miténtudom mit. A kósza gondolat ,hogy mindenki engem figyel elszállt, hisz elfoglaltak voltak a díszítéssel.
 -   Ha gondoljátok maradhatok segíteni, nem kell hogy miattam ennyi mindent rakodjatok. Én nem is akartam igazából bulit..
 -  Ugyan dehogy maradsz segíteni, ez a te meglepid -  förmedt rám Alice. Hát persze hogyan is gondolhattam volna, hogy Alice mellett segítsek, mert én vagyok az ünnepelt. -  Mire megjössz mi már készen leszünk, és elegen vagyunk a  melóhoz.
 -  Oké, ha neketek ez megfelel.. -egyeztem a döntésbe. Én sem vitatkozom Alice -  szel.
Pár perc eltetével Jacob is megérkezett, a kezében gyönyörű fehérrozsákkal.
 - Tessék Lia ezt neked hoztam, remélem tetszik mert azt mondtad tegnap, hogy ez a kedvenc virágod, gondoltam megleplek egy kicsit. -  Jacob fantasztikus. Meg a virág is. Milyen figyelmes.
 - Ó Jacob, ez nagyon gyönyörű köszönöm. Meg te is nagyon aranyos vagy, hogy ezzel fáradtál. Gyere be egy kicsit, épp most uzsonnázom, modhatnám reggelinek, mert csak most keltem föl.
 - Hát...én nem is tudom inkább megvárlak kint...  - fogalmam sem volt róla, hogy miért nem jön, be hisz azt mondta jóban van Belláékkal.
 - Jake ne hülyéskedj - kedveskedett Bella - gyere már be, minek mennél ki a nagy hőségbe.
 - Bella ez nem jó ötlet, én elvagyok a nagy melegbe, nem úgy mint ti - de ezt már lenézően mondta Jake, nem tudom mi folyik itt.
 - Most már abba lehet hagyni Jacob! -  mordult fel Edward.-elég legyen!
 - Jacob beszélhetnénk? - szűrte a fogai közül Bella. Rosszba vannak, amiről én nem tudok?
Jacob hangosan kifújta a levegőt, majd Bellához ment, és azt kérdezte tőle:
 - Miről akarsz beszélni? -  mintha ideges lenne.
 -  Gyere a konyhába! -  lökte neki Bella. Mire bármit is mondhattam volna Alice odajott hozzám azzal, hogy most akarja látni rajtam a ruhát, hogy jó-e. Bár tudtam, ez csak kamu duma, és nem akarja hogy halljam miről beszél Bella Jacobbal. Miután nem reagáltam a kérésére, megfogta a kezem, és felhúzott a szobámba. A ruhára mutatott, és megparancsolta, hogy most azonnal próbáljam fel.
- Na mostmár jó? - kérdeztem idegesen, mert utálom ha valamit eltitkolnak előlem.
- Szerintem tökéletes - mondta elégedetten Alice.
- Lemehetek már Jacobhoz, meg Bellához?
- Persze. Már végeztünk.
mikor lementem, mindenki nyugodtan ücsörgött, Bella Jacob mellett ült, és látszólag kibékült állapotvan vannak. Jacob kérdezősködött Edwardtól, ő viszont egyszavas válaszokkal felelt neki. Nem értettem, hogy előbb miért nem tudak, akkor meglenni egymással.
- Nos Lia indulhatunk? - kérdezte Jacob örömmel, bár láttam a szemén, hogy nem annyira örül valaminek, mint mikor idejött.
- Aha - vágtam rá.
Elköszöntem mindenkitől, és beültem Jacob kicsi kocsijába. Hajtottunk La- Push felé. Nem szólt semmit egész úton csak engem figyelt. Vajon miről beszéltek Bellával? A kiváncsiság teljesen elvette az eszem. Már nem bírtam tovább, és muszáj volt megkérdeznem:
- Jacob, van valami amit nem szabadna tudnom? - először nem reagált a kérdésemre, majd elgondolkozott egy kicsit, mint aki a választ akarja megfogalmazni. Elég sok időbe telt, míg újra megszólalt.
- Öööö...nincs semmi érdekes. Arról beszéltünk Bellával, hogy elfelejtettem egy kelléket elhozni a bulidra, amit megígértem. Nincs semmi amiről nem tudhatnál. Nyugi - majd bátorítóan rámmosolygott. Fel nem foghatom ,hogy Bella ez miatt kiakadt. Ez most komoly? Tuti, hogy valamit kamuznak.
- Jacob nekem nem lehet hazudni....! Tudom, hogy van valami amit rejtegettek előlem. Mond el - már kezdtem idegessé vállni. Nagyon nem szeretem, ha valamit eltitkolnak előlem.
- Lia, hányszor mondjam még el, hogy ez a színtiszta igazság. Nincs mit mondanom -lehet hoy elkéne hinnem. De valahogy mindig megérzem, ha átvernek. És ez most az. Átverés. Amíg mélyen gondolkoztam, lassan megérkeztünk Jacobékhoz.
Ma is talákoztam Jake barátaival, és ők meg Jake sikerült kiverniük ezt a badarságot a fejemből, hogy esetleg valamit titkolnak előlem Bellával.
- Varod a bulit? - kérdezte Jared a parton sétállva a többiekkel.
- Hát..nem igazán. Nem szeretem a bulikat. De ezt valamival jobban várom, mint a többit. Ebben a partiban megismerhetem a forksiakat.
- Akkor ha nem szeretsz bulizni, ezt Bellától örökölted. Le sem tagadhatnád, hogy a tesója vagy. - röhögött Jared.
- Pasi téren, hogy állsz? - na ezt ki is kérdezhette volna, mint Paul. Most erre mit mondjak? Nem akarok erről dumálni, Davidről akit teljes szívemből gyűlölök! Na ne elkéne terelnem a témát.
- És neked csajod? - próbáltam visszavágni.
- Állj! Én kérdeztem előbb. Nos?
- Volt, és nincs. - egyszavasan válaszoltam
- Milyen rávágtad! Mi volt a neve...- de nem fejezte be mert Jacob közbeszólt:
- Hagyd már abba, nem látod hogy nem akar róla beszélni! Paul fogd be! - elég idegesen, és dühösen mondta.
- Csak nem féltékeny vagy Jake fiú...? - kacagta Paul. Bár nem értem Jacob miért lenne féltékeny. Van már aki teszik neki. Akkor miért lenne féltékeny?
- Paul, azt kértem fejezd be!! Nem voltam elég világos?! - Jacobból csak úgy szikrázott a düh.
- Jólvan, nyugi már. Csak egy kérdés volt, vagy azt sem szabad? - mentegetőzött Paul.
- Figyusztok srácok, szerintem elkéne indulni a partira, mert fél óra múlva 3 óra. Meg gondolom Liának is készülődni kéne! - mondta Quil
- Akkor ti maradjatok készülődni, én meg elviszem vissza Liát. - pattant fel Jacob, és még egy dühös pillantást küldött Paul felé, mielőtt elindultunk volna.
Az úton, csak pár szót váltottunk, mert amint láttam Jake nem volt abban az állapotban, hogy beszélni tudna. Paul elég csúnyán felhúzta.
Mikor kitett a ház előtt elköszönt, áttölelt, és elhajtott. Nem mondta azt sem hogy szia. Elég levert volt.
Bementem, mindenki örömmel fogadott, majd Alice követett mint egy árnyék, hogy öltözzek már átt. Nagy nehezen áttöltöztem, de semmi kedvem nem volt hozzá. Valahogy Jake kedve átragadt rám is.
Amikor Alice kicicomázott, és felöltözetett lementem, és ettem valamit, mert szörnyen éhes voltam. Egyszercsak csöngetésre lettem figyelmes.
- Megyek kinyitom! - mert a csöngésre senki sem mozdelt, mintha meg sem hallották volna..
Amikor kinyitottam az ajtót, nem hittem a szememnek...a falat a számban maradt...EZ ITT DAVID TIGER?????????

Elnézést, de az 5. fejezetre egy kicsit várni kell. Egyenlőre olvassátok ami fent van. Hogy mikorra várható? Rossz hír!!! Augusztus 28.-ra. A szülinapomra megajándékozlak titeket a kövi fejezettel.
Puszi, és remélem megértitek!
noncsika 

4.fejezet

A 4. fejezet!

 Bella szemszöge:
 


-Te Edward, honnan ismered Jacob Blacket?-hát ez remek, már csak ez hiányzott, érdeklődik Jacob iránt..
-Hát már nagyon régről, nagyon jó barátja a családunknak. Szeretnéd meglátogatni, és megmutatni neki, hogy jól vagy?-Még jobb...Edward is rátett egy lapáttal
-Igen nagyon.-nos, ezek után lesz Edwardhoz egy-két szavam
-Oké, akkor kiviszlek rendben?-Legszivesebben azonnal leállítottam volna ezt az egészet, de nem akrtam megbántani Liát, szóval nagy nehezen, de belenyugodtam.
-Rendben.-mondta, és látszólag örült neki, hogy elmegy Jacobhoz.
-Na srácok akkor én elviszem Liát Jacobhoz oké?-kérdezte Edward, majd egy röpke pillanatig rámsandított, és láthatta a szemeimben a dühöt, és egy sajnálkozó pillantást küldött felém.
-Rendben.-mit mondhattunk volna....

                                                                                      -------
Miután Edward  elvitte Liát Jacobhoz, ami egyáltalán nem töltött el örömmel, és ezt Jasper is  észrevette, miközben a család a holnapi Lia partihoz készülődött.
-Bella nyugodj le. Emiatt igazán nem kell idegeskedned....Jacob ha kell úgyis megvédi.-ezt teljes meggyőződéssel mondta Jasper, akinek fogalma sincs, hogy nem azért vagyok ideges, mert attól félek, hogy Jacob nem tudja őt megvédeni, csak a puszta gondolattól borzongok meg, ha arra gondolok hogy a közelében van Liának. Véletlenül is elárulhatja a titkát, és ha már az ő titkát tudni fogja akkor a miénket miért ne? Ezt viszont nem engedhetem, minéll előbb beszélnem kell Jacobbal.
-Jasper köszönöm, hogy próbálod nálam bevetni a nyugalom hullámot, de ez nem fog most sikerülni ugyanis nem attól vagyok ideges, hogy Lia ismét veszélybe kerül sokkal inkább attól hogy Jacobbal van.
-Szóval, ideges vagy a bevésődés miatt?
-Mondhatjuk úgy is.-és erről is lesz beszélnivalóm Jacobbal.
-Tudod, hogy Jacob sem így akarta. Nem ő tehet róla.-Jasper még a szavaival is nyugtatni próbált nem csak a mentális képességével.
-Tudom tudom, de ha egyszer zavar ez az egész, és dühítt.-teljesen tudatában voltam annak, hogy nem Jacob akarta így, de akaratlanul is Jakere haragudtam, végül is az én hugom a lenyomata.
-Ugyan Bella-kezdte Alice aki a tegnap megvásárolt díszeket pakolta elő-örülhetnél is neki, hogy Liának udvarlója akadt.-és abban a pillanatban, mintha megtaláltam volna a megoldást...EZ AZ!!
-Alice te egy zseni vagy!!!-örvedteztem. Ha Alice nem lenne..
-Tudom.-mondta egy kicsit megsértődve, minha eddig nem tudtam volna róla, hogy zseni.-Miért is vagyok zseni?-folytatta
-Nos-mondtam elégedetten-nem feltétlenül kell, hogy Jacobot válassza, és így elkerülhető lenne, hogy a titkunk is kiderüljön. Liának kell találni egy helyes fiút.
-Ajjaj Bella nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, és nem hiszem hogy Jacob ezt jó szemmel nézné...
-Hidd el, jó szemmel fogja nézni, ha nem akrja hogy Lának fájdalmat okozzon, és te Alice nekem fogsz segíteni.
-Én ebben? Ne haragudj, de én Liát vidítani akarom, és nem szomorítani!-vágott vissza Alice
-De Lia nem szerelmes Jacobba tudtommal,és így nem bánja majd hogy szerzünk neki egy helyes srácot..
Mindeközben visszajött Edward, és rögtön elmeséltem neki a tervem, de Edward is Alice pártját fogta.
-Szivem, ez nem jó ötlet. Gondolj bele, ha ez mind kiderül...Lia megharagszik ránk amit te sem szeretnél igaz?
-Na de ki mondta itt azt, hogy ez ki fog derülni? Mi csak örömszerzés céljából szervezzünk neki, nemde?-tudtam, hogy ezzel kicsit gonosz lettem, de nem tűrhetem azt, hogy egyrészt nagyon fiatal, és választási lehetőség elé akarom állítani, másrászt viszont a titkaink az amit titokban kell tartani.
-Akkor is...nem biztos, hogy örülni fog neki.-ellenkezett szerelmem.
-Ha nem akkor majd te kiolvasod a fejéből...ugye te is segítesz?-remélem, hogy Edward megért majd,és segítt nekem.
-Ugye ez az egész csak arról szól, hogy Jacobot távoltartsd tőle, és a titok ne derüljön ki így van?-tapintott a lényegre Edward.
-És ha így van? Te talán nem akarod, hogy így maradjon? Felelőségett vállaltam érte, és ha megtudja azt hogy mik vagyunk? Akkor mi a garancia, hogy titokban tartja majd? Vagy ha megijed tőlünk? Előre látsz te egyáltalán? A következményekbe belegondoltál? Ha Jacobot válassza akkor nincs kiút...el kell mondani neki, vagy bármelyik pillanatban kiderülhet.-csak úgy dőltek belőlem a kérdések, és az aggodalmak. Igen, nagyon félek, de a döntéseimet Lia érdekében teszem.
-Dehogynem, és ebből a szempontból megértelek, de ha Liára gondolok, akkor nem hiszem hogy örömmel fogok neked segíteni, de nekem fontos hogy te nyugodt légy, és ne legyen e téren félelmeid. Nem tudom, hogy mi a garancia arra, ha egyszer kiderül, amit persze minden erőnkkel mindenki titokban fog tartani amíg csak lehet, de ha kiderül akkor hogy fog reagálni. Amit persze még nem tudtok, hogy nagyon szemfüles a lány. Például észrevette a fehér bőrünket, és aranybarna szemeinket, de ezt a kérdést el is nyomta magával, mivel magyarázatot talált rá, hogy biztosan kontaklencsét viselünk. Szerintem egy ideig nem lesz gond. Ezért mondom-Edward mondataira, mindenki körénk gyűlt, és ezzel elkezdődött a tanácskozás- hogy mindenkinek nagyon emberinek kell lennie.
-Erre jó a tervem. Ha találunk neki egy szimpatikus fiút akkor, ez eltereli a gondolatait egy kis időre. Viszont a Jacobbal való találkozgatásai csak rontanak a helyzeten. Jacon meg amennyire beleesett mindent elmondtana neki amit csak akar. Ezt kell nekünk megakadályoznunk.
-Bellának ha úgy vesszünk igaza van-kezdte Carlisle-nem engedhetjünk, hogy a dolgok időközben kiderüljenek. Gondoljunk csak a Volturira, ha megtudják, hogy emberi lény tud a létezésünkről akkor megint odakerülünk, Bella emberi esetéhez. Vagy vámpírrá kell, hogy változtatjuk vagy....-de itt mindenki tudta, hogy mi lenne a másik lehetőség. Amibe én bele se mertem gondolni. Egyik lehetőségbe sem. Nem hagynám sose, hogy Lia olyan legyen, mint mi vagyunk. Neki lenne még egy esélye az hogy normális emberi életet éljen. Viszont átváltoztatnám, hogy megmentsem a második lehetőségtől.
-Így hát Bells tervéhez ragazkodunk- ragadta meg a lényeget Emett.
-Nos akkor azt ajánlom kezdjünk hozzá.-folytattam tervem-mindenki nyomozni kezd Lia volt iskolatársai, és barátai után. Lehet, hogy van barátjai akit kénytelen volt otthagyni azért, mert ideköltözött hozzánk. Ha van, akkor kiderítjük ki ő, és mi köze lehet Liához. A többit elintézzük.-azzal mindenki elviharzott. Alice az internetet fürkészte, mert Liának vannak képei fent, és adatai amit én nem tartok okos ötletnek, hogy felrak magáról mindenfélét. Carlisle-nak visszakellett mennie dolgozni, de sok szerencsét kívánt a kutatáshoz, és értesítjük ha valami van. Rosalie Lia fotóalbumát nézegette, hátha tálál valami közelebbi kapcsolatot valaki iránt. Nekem jutott a piszkos munka, mivel ezt senki sem merte bevállalni. Lia naplója. Nem akartam a puszta kezeimmel a lakatot széttörni, ezért Edward, Jasper, és Emett segítségét kértem a kulcs megtalálásához. Én addig, mint egy főnök körbejártam, hogy haladnak alkalmazottaim. Alice még nem talált semmi újat az osztályképein, meg a kirándulásképein kívül. Rosalie csak kutyásképeket, meg cicásképeket, és természetképeket talált. Egyszercsak Emett hangját hallottam amint azt kiálltja, hogy:
-Heuréka!! Megtaláltam ez lesz az! Bells gyere már, én nem akarom kinyitni.- Azzal vámpírgyorsasággal felviharzottam. Emett kézében pedig ott volt a kis ezüstkulcs.
-Köszönöm Emett.-azzal kikaptam kézéből a kulcsot. Mély levegőt vettem, és a kulcsot elfordítottam a lakatban. A napló azzal kinyílt. Szörnyen érzem magam amiatt, hogy ezt teszem, de nincs választásom. Lia élete is függhet tőle.
-Hát akkor mi magadra hagyunk Bells, nem akarjuk hallani a szaftos részleteket.-vigyorgott Emett
-Nincs szükségem rátok, és köszönöm hogy segítettetek.-majd mondtak egy szivesent, és kimentek.
Azzal nekiláttam olvasni. Az első oldalon semmi, aztán a 10. oldalig is eljutottam, de még semmi sem utalt volna valamiféle kapcsolatra. A 15. oldalon viszont egy szerelmi vallomás. Megvan.

,,Istenem ma ismertem meg életem legjobb pasiját. Már előtte is tetszett nekem, de ahogy közelebbről megismertem tudom...ő az igazi, és szerintem ő is így gondolja. Ma is odajött hozzám, és egy csomót dumáltunk. Aztán mielőtt szólt volna a csengő, és indultam volna a terembe, megfonta a karom és visszatartott, majd a fülembe suttogta:
,,Péntek este mozi jó lesz?"
Azt hittem nem hallok jól, a szivem hevesen kezdett dobogni, majd hogy el ne késsek az óráról csak bólintottam neki, hogy rendben......"

Aztán végigolvastam, hogy összejöttek, és több oldalon keresztül is látszott ő az igazi számára. Nem is kellett tovább olvasnom megtudtam róla egy csomó mindent.
-Liánál egy évvel idősebb. David Tigernek hívják.
-Van egy huga Ana Tiger, Lia osztálytársa, egyben a legjobb barátnője.
-A srácnak rövid fekete haja van, és ahogy Lia fogalmazta: "szexi" pillantása.
Nem is olvastam tovább, megvan amit kerestem. Becsaptam a naplót, majd gondosan bezártam a kulcsot Emett tudja hova kell visszarakni, hogy ne vegye észre Lia. Az ajtón kopogtatást hallottam. Tudtam, hogy csak Edward lehet az, egyrészt a kopogásáról, mert ő olyan finoman szinte hangtalanul kopog, nem úgy mint Emett aki szinte majd betöri az ajtót.
-Jöhetsz.
-Szia drágám, na találtál valami érdekeset?-majd közelebb jött, és most egy cuppanós puszit adott a számra.
-Bizony! Képzeld Liának vot, vagy van egy barátja akit minden bizonnyal szeret. Több oldalon keresztül is róla áradozik. Ő lesz a mi emberünk.-meséltem neki örömmel, mert érzetem a siker ízét a számban.
-Akkor én is örömmel fogok neked szolgálni. Ugylátszik ugyanazt a személyt találtátok meg Alice-szel.
Talált egy képet Liáról, és egy 16 éves srácról. Szerinetm egy és ugyanaz a személy.
-Ez remek!-örömömben Edwardra ugrottam, és egy hatalmas csókot adtam neki.
-Látom az örömtől csak úgy szállni tudnál!
-A tervem a siker útján halad, akkor miért ne legyek boldog?
-Jaj édesem, én csak ismét boldog leszek, ha te boldog vagy!-majd ő is megcsókolt, de most lágyan és hosszan.
-Nos akkor menjünk, és nézzük meg azt a híres fiatalembert.-hangoztattam. Utánna vámpírgyorsasággal lementünk, és rögtön a monitor képernyőjére meredtünk.
-Hát...-kezdtem-nem semmi a fickó. Szerintem Liának tökéletes, sőt neki is van ízlése. Van valami elérhetősége Alice?-Alice gyorsan gépelt valamit, aztután már csak a srác mindenféle elérhetőségét megmutatta. Mobilszám, e-mail, fax, stb.
-Már csak a kérdés az, hogy melyiken érjük el?
-Szerinetem jobb lesz, ha e-mailben közöljük vele. Amúgy találtam a srácról még valamit. Online naplója van, és itt is szinte mindent leírt. A legújabb az, hogy eladósodtak. A szülei elválltak, és egyedül nevelei az anyja a két gyereket. A lakást elárverezték, és az anyja állaskeresést indított. Bárhol vállalna munkát, az országon kívül is. Szállással együtt. Arra gondoltam..-de Alice-nak nem kellett a mondatot befejeznie összeállt a kép.
-Csodálatos Alice ezzel eggyetértek. Az anyja orvos igaz? Itt azt írja a kis korház becsődölt már 1 hónapja. Carlisle orvos szintén, és ha megfelel az anyja az elvárásoknak, akkor felvehetné munkára. Van nem messze innen egy üres ház csak egy kis felújíttásra szorul oda költözhetnének, a repülőjegyet fizetjük nekik, és ideköltözhetnek Forskba. Ez remek. A szerencse az én oldalamon áll. Tökéletes.
-Bella, te vagy a legjobb tervkidolgozó.-Alice mintha társra talált volna bennem, a terv szó hallatán de ezt jobb ha elfeljti.
-Nem Alice tudom mire gondolsz, de a ház felújítása az a te dolgod lesz. Ne ess túlzásokba kérlek. Egyszerű legyen, és otthonos. Én pedig azzonal megírom az e-mail ennek a  srácnak.- Eltessékeltem Alicet a gép elől, és nekifogtam a levélnek. Mindent leírtam, hogy az utazás költségeit mi álljuk, stb.
-Figyelj Bella azon gondolkodtam, hogy miért nem innen választottunk neki valakit, miért kellett a bolygó másik feléről ha?
-Erre a válasz egyszerű Edward. Azt akarom, hogy ismerős legyen számára az a valaki, és ne egy vadidegen. Az idegennel időbe telik, míg megismerkedik, de ezt a fiút már régről ismeri, és reményeim szerint szereti is. A szerelem majd újra fellángol.-Erre Edward csak a szemeit forgatta. Nem érdekel, hogy mit gondol, ráadásul Liának ha úgy vesszünk szivességet is teszek. Elhívom a legjobb barátnőjét,és a szerelmét. Szerintem örülni fog neki.
A repülőjegyeket már holnapra lefoglaltam nekik, mert érzem hogy ezt az ajánlatot elfogadják majd. Kora reggel idul a gépük, és délutánfele már itt is lesznek. Lia bulijára meghívtam a srácot is. Különben a levélben leírtam neki, hogy Lia nővére vagyok, és hogy a hugi itt van nálunk. A menetirányt is leírtam neki, merre talál hozzánk.

                                                                                    ------
Fél órával később

Nem kellett sokat várakoznom a levél válaszára. A levél csak jó hírekkel kecsegtetett. A meghívást elfogadták, az állást úgyszintén. A háznak kifejezetten örülnek, és ezer hálával köszönik nekünk amit tettünk értük.
-Sikerült.-suttogtam magamnak. A levelet hamar kitöröltem, mert csak az hiányozna hogy Lia felfedezze mikor ideül a géphez. Az interneten meg az előzményeket. Legyen csak meglepetés számára.
Időközben Carlisle is megérkezett. Rögtön letámattam az új hírekkel. Természetesen mindenben egyetért, és szivesen felfogadja az új orvost. Még hasznára is vállhat. Aztán Edwardal lejátszottunk egy sakkpartit. Alice még a nyomozás után elment...na hova is? Hát természetesen bevásárolni. Mindenkinek vett valamit. Rosalie odament hozzá, és Alice örömmel mutogatta neki. Emett és Jasper baseball meccset néztek a tévében. Esmenek a hobbijává lett, hogy kötni fog, így hát a 10. pulcsit kötötte Carlisle-nek. Carlisle épp ma vett egy újabb könyvet magának azt olvasgatta. Edward egyszerecsak megszólalt:
-Megjöttek.-de mindenki folytatta a dolgát mintha nem tudnánk. Mikor viszont megjött, mindenki felpattant. Én pedig örömmel fogadtam.
-Jaj Lia végre megjöttél...már annyira vártunk haza.-és éreztem a megkönnyebbülést, hogy épségben hazatért.
-Én is örülök, hogy köztetek vagyok, de jó volt Jakkel is.-nem akartam hinni a füleimnek Jacob máris megkedvelette magát Liával, ezt nem hagyhatom a közeljövőben, hogy sűrűn legyenek kettesben. Persze próbálltam örömmel fogadni a tényt, hogy Jacobbal volt.
-Mi jót csináltatok?-lehet, hogy mondott neki valamit, amit nem szabadott volna. Tudom, hogy mindig csak a rosszra gondolok, de annyira nagy teher, hogy nem tudhat semmiről.
-Először körbesétálltuk a partot, aztán bemutatott a barátainak, nagyon jó fejek, aztán sokat dumáltunk, majd hazahozott Jacob.-nagy kő esett le a szívemről. Akkor csak ismerkednek. Az még nem baj.
-Örülök ha jól érezted magad.-hisz tényleg így gondoltam. Nekem  fontos, hogy Lia jól érezze magát és ne tudjon semmi olyan ami kényelmetlen lenne számára.
-Igen, és Jacobot is elhívtam a holnapi partimra. Ugye nem gond?-reméltem, hogy ezt nem fogom hallani, de mégis. Mégsem felhőtlen az élet. Mit tehetek most nem mondhatom azt, hogy persze hogy baj mert ezt próbáljuk elkerülni, de nem mondhattam, így hogy megnyugtassam ezt mondtam neki:
-Ugyan miért lenne? Azt hívsz  a partidra akit szeretnél.-de a válasz nem hatotta meg, biztos észrevette rajtam hogy nem nagyon örülök neki.
-Ha viszont nem szivesen látjátok akkor visszamondom...-de nem engedtem befejezni, nem akartam elszomorítani.
-Ugyan drágám, dehogynem látjuk szivesen, hisz szeretjük Jacobot-de itt elfordultam, mert iszonyú dühös voltam, és egyben szomorú-és ez a buli rólad szól...
 Amint kimondtam, mintha egy kicsit megnyugodott volna. Ezt egyben Jaspernek is köszönhettem.
-Akkor rendben-ásította el a mondatot, és az időt éreztem arra, hogy aludni menjen.
-Látom álmos vagy, jobb lesz ha elmész aludni, mi is nemsokára megyünk.-odahajoltam hozzá, és nyomtam egy puszit az arcára. A vére illata már nem befojásol sem engem, sem senkit a családunkban.
Eköszönt mindenkitől, majd felment a szobájába, és 1 órával később mikor bementem meglesni, már mélyen aludt...


 

3.fejezet

Tessék! A 3. fejezet.
Jó olvasást!

Lia szemszöge:


Nagyon örültem annak, hogy végre láthatom a megmentőmet Jacobot,és ha ő nincs...abba bele se merek gondolni. Nagy mázlim volt. Edwardal beültünk a fekete sportkocsiba, és repesztettünk Jakehez.
-Hol is lakik Jake?-kérdeztem Edwardot.
-Jacob La -Pushban lakik nem messze innen.- már alig várom hogy ott legyünk.
Végre megérkeztünk. Gyönyörű hely, itt a tenger, és sok az uszadékfa és itt is van amelett sok fa, meg másféle növény. Ez a legcsodásabb hely, ahova valahova mentem.
-Na akkor én elmentem. Jacob abba a házban lakik.-mutatott egy elég kicsi, fából készült házra.
-Renben, és majd Jake hazavihet?-kérdeztem,mert nekem igazán nem volt fontos, hogy ők vigyenek haza, én megakarom ismerni Jacobot.
-Hát nembánom, de ha a dolgok változnánák, akkor vagy én, vagy Bella értedjövünk.
-Oké, de ha nem akkor lehet?
-Igen akkor lehet.-majd rámmosolygott, beült a kocsiba, és elhajtott. Én pedig a kicsi ház felé indultam. Megálltam az ajtó előtt, majd bekopogtattam. Egy tolószékes nem egészen idős úr nyitott ajtót.
-Szia, én Jake apja vagyok Billy Black. Gyere kerülj bejebb!
-Üdvözlöm, én Lia Swan vagyok Bella huga.
-Igen kedvesem, Jake már említette.
-Aha értem, és Jacob hol van?-de már szinte ki sem kellett mondanom, már ott is termett.
-Szia Lia!-majd áttölelt, és megforgatott, mintha ezer éve nem látott volna.
-Szia Jake,...aúú majd összenyomsz.
-Jaj bocs, csak annyira örülök neked...,és hogy vagy az eset után? Már nem fáj annyira a fejed?
-Nem köszönöm.
-Nos akkor mit szeretnél csinálni? Várj tudom mit fogunk csinálni ha nem bánod...először körbejárjuk a partot, majd bemutatlak a barátaimnak rendben?
-Nekem ez a program megfelel.-mondtam neki mosolyogva.
Jakkel nagyon jól éreztem magam, és jókat beszélgettünk. Megkérdezte, hogy mi a kedvenc színem, meg a virágom, a csokim, mi a kedvenc zeném. Aztán én is őt, és szóba került a szerelem is.
-Na és neked tetszik valaki, vagy van valakid?-tette fel a kérdést nekem...
-Nincs de volt, csak mielőtt idejöttem szakítottam vele.-azt persze nem tettem hozzá, hogy megtudtam a volt pasimról dolgokat. Például, hogy volt még neki, egy másik lány is rajtam kivül...az az idióta David, hát ezért szakítottam vele...
-És neked?-kérdeztem tőle én is.
-Nekem?-kérdezte meglepettem, mintha nem is értené a kérdést.-Nem, nekem nincs.
-Akkor van már jelölt?-fagattam tovább.
-Hát...jelölt?Igen az már van.
De nem fagattam tovább, mert öt Jacob formájú srác futott velünk szembe, meg egy lány, de ő nem futott, hanem ahogy láttam kelletlenül jött utánnuk.
-Szeva Jake fiú, csak nem becsajoztál?-kérdezte az egyik.
-Gúnyolódj csak Paul, tudod a bunyóba alul maradsz...amúgy ő itt Lara Swan-mutatott be az állítólagos barátjának-Lara ő itt Paul.
-Szia-mondtam neki.
-Helló csajszi üdv La-Pushnál...-mondta tele vigyorral, majd Jake tovább mutatta be a többieket.
-Ő itt Embry, Jared, Qiul, és Seth, és....-itt vett egy mély levegőt-ő itt Leah Clearwater, Seth nővére.-miután mindenkit bemutatott, odajöttek hozzám, és kedvesen fogadtak, kivéve egyvalakit....Leah. Ő csak bicentett, majd visszaballagott oda, ahonnan jöttek. Furcsa volt számomra, hogy miért nem kedvel, mert eddig nem tettem ellene semmit, de....remélem Jacob elmondja hogy miért van ilyen rosszkedve.
Jacob barátai, mind nagyon hasonlítottak Jacobra, mert ugyanolyan volt a hajuk, és jól kidolgozott a testük, nagyon izmosak voltak, és a tetkóik is ugyanazok. Jacob azért akkor is más mint a többiek. Paul mindenből viccet csinál, Jared  rátesz egy lapáttal, Embry csak röhög rajtuk,Quil, meg azt próbálja elérni, hogy Jake is röhögjön a róla megformált vicceken, Seth  próbál csendben megbújni. Leah meg...őt nem sikerül megismernem eléggé. Azóta nem is láttam, mióta Jacob bemutatott neki.
-Lia te mióta is vagy a városban?-kérdezte hirtelen Paul.
-Ma óta-mondtam nevetve, mert még mindig az előbbi vicc hatása alatt voltam amit maga Paul adott elő.
-Meddig maradsz?-érdeklődött tovább.
-Hát, ha minden igaz akkor 5 évre, aztán visszamegyek anyámhoz, mert nyelvtanulás végett mentek ki, aztán ki tudja? Lehet, hogy kimegyek majd velük én is.-mindeközben Jake arcár fürkészetem, és az utolsó szóra, ahogy láttam de nem biztos hogy jól vettem észre, elszomorodott.
-Ismerted Charliet is?-Bella apjára értette gondolom, de én anyu után kaptam a Swan nevet, mert megtartotta gondolom Charlie után.
-Nem, nem ismertem a nevemet anyu után kaptam, mert megtartotta gondolom Charlie után...
-Akkor nem ő volt az apád?
-Hát nem hiszem, mert mikor anyu Bellával eljött Forskból akkor lehetett valakivel viszonya, de nem tudja ki lehet, akkoriban nem nagyon ismerte a partnereit...
-Akkor te nem is tudod ki az? Sosem próbáltad megkeresni?-fagatott, bár ilyenekről nem szivesen dumáltam. Meghát egy anyát könyebb megkeresni, mint egy apát..
-Nem, nem tudom anyának sincs semmi sejtése, akkoriban, mint már mondtam sok partnere volt, de nem úgy sok partner, hanem barátja és nem igazán elmlékszik 15 év után mindegyikre. Többeközött akkoriban ismerte meg Philt, de akkor már terhes volt velem...persze Bella ezekre nem igazán emlékezett, mert még kicsi volt, és közvetlen születésem után vittek el.
-Aha értem akkor nehéz lehet neked.-sajnálkozott Paul
-Hát nehéz is, szóval ne igazán beszéljünk erről a témáról.-de tényleg vannak jobb témák is a világon, mint egy ismeretlen apa. Meg egy későn megtalált anya. Anyut így is négy évembe telt, míg sikerült megtalálnom. Utánna meg egy évet vele.
-Na és hogy tetszik Forks? Na meg La-Push?-kérdezte Jake.
- Nagyon tetszik, mert itt sok a növény illetve sok más növény is honos itt, mert Arizónában főleg kaktuszok vannak. Itt viszont a fákat moha borítja, és ez annyira szép. La-Push meg egyszerűen elképesztő...tenger, és a sok uszadékfa egyszerűen bámulatos.
-Annak örülök, ha tetszik. Milyennek találod a Cullen familyt?-kérdezett tovább Jake, egy hatalmas vigyor kíséretében.
-Ohh Bella családja nagyon-nagyon kedves, és sokra becsülöm őket. Hamar befogadott mindenki, ahogyan ti is. Jut eszembe, mi baja lehet Leah-nek? Valami rosszat tettem, hogy haragszik rám?-tettem fel a kérdést a többieknek, hátha ők tudják vajon mi baja lehet.
De ők nem szóltak semmit,csak egymásra néztek, és az arckifejezésük elárulta, vajon mit is mondjanak nekem erre a kérdésre. Végül Jacob szólalt meg nagysokára.
-Leah természetétől fogva így viselkedik minden idegennel. Ezt meg kell szokni, de mi már megszoktuk. El kell nézni neki.
-Furcsa lány az biztos, de én elfogadok mindekit, szóval ezzel nem lesz gond.- Hirtelen eszembe jutott, hogy vajon mennyi idő lehet. Rápillantottam az órámra, majd hirtelen felpattantam. Már fél kilenc múlt.
-Na jó srácok nekem mennem kell, majd remélem még találkozunk-azzal elköszöntem mindenkitől eggyesével, aztán Jake-hez fordultam
-Nos akkor felhívom Edwardot vagy Bellát, hogy jöjjenek értem.-mondtam neki, mert nem akartam azzal rátörni hogy vigyen haza, majd megvárom amíg felajálja. Viszont nem kellett sok hozzá, még a mobilomat sem vettem elő már megszólalt.
-Ne hülyéskedj már, majd én hazaviszlek, hisz ez természetes!-majd várta, hogy mit felelek majd.
-Nem bánom, akkor mehetünk.-egyeztem bele, hisz ezt vártam.
Azzal elindultunk Jake kicsi kocsijához, mert kicsi volt neki, de a célnak megfelet. Sőt nekem ez is tetszik.
Beültünk, és elindultunk. Útközben, is beszéltünk.
-Tetszett La-Push? Jól érezted megad? Milyenek találod a barátaimat?-kérdezte sorban
-Mint már mondtam La-Push csodás hely, és ezt nem győzöm elégszer elmondani, és igen nagyon jól éreztem magam. A barátaid nagyon jó fejek, főleg Paul őt nagyon bírom.
-Hát igen, Paul nagyon jó fej. Nekem is ő a legjobb haverom.
-De a többieket is nagyon megkedveltem.
Nemsokára már a villa előtt parkoltunk. A lámpások égtek, gondolom már vártak rám.
-Jake..nagyon jó volt veled, és a többiekkel, remélem majd látjuk még egymást. Ja igen, remélem eljössz a holnapi partimra, mert a mai eset miatt halasztva lett.
-Örülök, hogy jól érezted magad, és a közeljövőben elvárom, hogy gyere La-Pushba. Ami a bulit illeti természetesen ott leszek, majd felhívlak. Mi a számod?-Elmondtam neki, majd ő is megadta az övét, aztán még váltottunk pár szót, majd elment. Én meg beléptem a hatalmas villába. Mindenki felkapta a fejét, mikor megérkeztem. Emett tévézett Jasperrel, Carlisle könyvet olvasott, Esme pulcsit kötött, Edward Bellával sakozott,Alice épp az új ruháit mutogatta Rosalinak , de mikor megjöttem mindenki felpattant, és félbeszakította amit eddig csinált.
-Jaj Lia végre megjöttél...már annyira vártunk haza.-mondta megkönyebbülten Bella.
-Én is örülök, hogy köztetek vagyok, de jó volt Jakkel is.-Belláról egy kis időre lehervadt a mosoly majd rövid időn belül újra visszatért.
-Mi jót csináltatok?-fagatott ki Bella.
-Először körbesétálltuk a partot, aztán bemutatott a barátainak, nagyon jó fejek, aztán sokat dumáltunk, majd hazahozott Jacob.-adtam elő a sztorit.
-Örülök ha jól érezted magad.
-Igen, és Jacobot is elhívtam a holnapi partimra. Ugye nem gond?-bár nem hinném, hogy gond lenne belőle, de a biztonság kedvéért megkérdeztem.
-Ugyan miért lenne? Azt hívsz  a partidra akit szeretnél.-próbálta higgadtam mondani a nővérem, de láttam rajta, hogy nem örül az ötletnek hogy Jaket is meghívtam a bulira.
-Ha viszont nem szivesen látjátok akkor visszamondom...-kezdtem,de Bella belémfojtotta a szót.
-Ugyan drágám, dehogynem látjuk szivesen, hisz szeretjük Jacobot-de ezt már elfordulva mondta-és ez a buli rólad szól...
-Akkor rendben-ásítottam el a fél mondatot.
-Látom álmos vagy, jobb lesz ha elmész aludni, mi is nemsokára megyünk.-majd adott egy puszit, és én is adtam, majd felmetem a szobámba, és szinte rögtön álomba merültem.

2.fejezet

Itt a várva várt 2.fejezet!
Jó olvasást!
A 2. fejezetben megtudhatjátok, hogy Bella és Jacob mit érzett a Liával való első találkozáskor!

2.fejezet

Bella szemszöge:

 -Edward most az egyszer siethetnél jobban is! Végül is a húgomról van szó!
-Egyetlenem mindjárt ottvagyunk-nyugtatott meg Edward, de egy kicsit sem voltam nyugodt. Látni akartam a hugomat, mégpedig azzonal.
Lassan megérkezdtünk a reptérre. A szememmel Liát kerestem, de fogalmam sem volt, hogy hogy néz ki.
-Nézd csak Bella, ő az.-mutatott Edward, majd elkezdett integedni neki. Mikor megpillantottam a szívem,ami már 3 éve nem dobog, összeszorult. Istenem milyen szép kislány. Illetve már nagylány. De nem értettem anyám miért nem előbb értesített. Amint egyre közeledtünk felé, ő egyre meglepettebb lett. Igen hát ő mégiscsak ember, más szemmel néz minket. Köszöntem neki:
-Szia a Lia te vagy az?-mert még nem voltam biztos, hogy tényleg ő az-e.
-Iggeenn..-húha nagyon Edwardon van a szeme, és csak eltudom képzelni, hogy miket gondolhat, de láttam Edwardon, hogy alig bírja nevetés nélkül. De megértem, mégis milyen lehet egy tinilány fantáziálgatása? Gondoltam ideje bemutatkozni:
-Szia én vagyok a nővéred Bella, és ő itt a férjem Edward Cullen!
-Sziiaasztok!-köszönt vissza még mindig egy kicsit megilletődve. Egy ideig vártam, hogy összeszedje magát, de láttam nagyon elkalandozott, ezért megpróbáltam felélezteni ábrándozásaiból.
-Gyere a kocsihoz kint vár rád!-szóltam neki, de úgy vettem észre, ez se téríti észhez próbálkoztam mással,mire meghallottam Edward kuncogását, és erre én is elmosolyodtam. Biztos valami vicceset gondolhatott.
-Hahhhó? Van itt valaki?-már azt hittem erre sem fog rendesen feléledni.
-Igen mehetünk.-na erre megnyugodtam, majd a kocsink felé vettük az irányt. Mindeközben figyeltem Lia arckifejzését, és szinte erre számítottam. Szó szerint leesett az álla. Nagyon vicces volt. Edward is észrevette ezt, és ő is mosolygott rajta.
-Nos beszállás hölgyeim!-mondta nekünk. A hazafele út a számomra szokásosam telt el, de úgy vettem észre, Liának nagyon tetszik a természet. Ennek örültem. Kiszálltunk a kocsiból, a házunk felé indultunk szintén ,amit Lia megint megbámult, na de ha tudná Alice milyen szobát csinált neki...hajjaj. miután beértünk a házba mér mindenki ott állt minket várva. Megvártam míg Lia is beér a házba, mjd elkedtem bemutatni a többieket:
-Nos akkor szeretném bemutatni a többi családtagomat. Ők itt Esme és Carlisle. Az anyósom,
és apósom.
-Nagyon örülök.-mondta, majd kezetrázott velük.
-Mi is örülünk, és nyugodtan tegezhetsz, mi nem vagyunk azért öregek.-na ez volt az a mondat, amit nem tudtunk nevetés nélkül elengedni, hisz tényleg nem öregek csak pár 100 évesek. De láttam rajta, hogy kellemetlen helyzetben van, mert nemérti a viccet.
-Ő itt Alice és Jasper.-mutattam Alicere, és Jasperre.
-Nos akkor folytatnám a bemutatást. Ők itt Rosalie és Emett.-majd őket mutattam be, bár Rosaliet ne volt valami kellemes bemutatni. Aztán Lia törte meg gondolatom.
-Sziasztok. Hát örülök, hogy megismertelek mindnyájatokat.
-Mi is nagyon örülünk Lia.-mondtuk kórusban. Aztán hirtelen Alice pattant Lia elé, és sejtettem, hogy mire készül. Máris elrebolja tőlem a hugomat.
-Gyere velem Lia megmutatom a szobád, és van egy kis meglepi is.-szinte tudtam.
Azzal el is tűntek a szemünk elől.
-Nos boldog vagy?-kérdezte az a kit a világon mindennél jobban szeretek.
-Persze, hisz itt van Lia, és annyira aranyos lány. Nagyon örülök, hogy a testvére lehetek.-és így is gondoltam.
-Hát én is örülök neki, és tényleg aranyos lány, és örülök hogy örülsz!-mondta, majd adott egy szenvedélyes csókot.
-Te légyszi megénznéd mit csinálnak ezek odafent? Remélem Alice nem esett túlzásokba!
-Már megyek is szerelmem.
Nem kellett 1 percet sem várnom, már jöttek is.
-Gyere Lia ülj mellénk, és mesélj egy kicsit magadról.-mert már kiváncsi voltam, hogyan került anyámhoz.
-Rendeben...Nos Arizónából jöttem, mint ahonnan anyu származik, egy családnál laktam akik felneveltek. 10 éves koromban mondták el, hogy adobtált gyerek vagyok. Nagyon szomorú lettem, és késztetést éreztem arra, hogy megkeressem az igazi anyám. Nagysokára de megtaláltam, és mikor megmondtam neki, hogy én a lánya vagyok, azt mondta igen emlékszik rám, csak szörnyű dolog történt velem, amikor megszülettem. A korházból valaki elvitt úgy adobtált,és mint később kiderült, egy ápoló vitt el, mert egy csomó pénzt ajánlottak neki,hogy vigyen el, később kerültem a másik családhoz  , és azért sem akartak neked szólni, hogy van valahol egy testvéred-fordult felém ,és láttam hogy észrevette iszonyú fájdalmam. Ha sírni tudnék, akkor biztosan elsírnám magam.-mert nagyon szerettek, és féltek hogy téged is elveszítenek azzal, hogyha neked elmondják. De ők is sokat kerestek engem, de nem találtak, hisz Arizóna hatalmas. De hogy végre hozzá betoppantam, nem engedett és én sem akartam tőle elszekadni többé. Persze nagyon fájt, hogy elkell vállnom azoktól akik addig neveltek, de mit tehettem. Téged pedig elfelejtett értesíteni róla, és nagyon sajnálja, de mikor te elmentél tőle, nagyon szomorú volt de ahogy megjöttem, mintha kiürítettem volna a fájdalmát. Most viszont elkellett jönnöm hozzátok, mert 5 évre kimennek Japánba, és nem akartak ojan messze elvinni meg ráadásul nem istudom Japánul, így hozzátok költöztem, és nagyon boldog vagyok, hogy egyrészt megismertem a nővérem, és másrészt titeket.-Nagyon fájdalmas volt a vége szegénykém történetének. Teljesen együttérzek vele.
-Köszönjük, hogy elmondtad a történetedet, ez nagyon szomorú, és sajnáljuk, de örüljünk hogy így alakult.-mondta neki Esme. Hát bizony mi lenne velem- e nélük a lány nélkül. Már az életemhez tartozik.
-Köszönöm, hogy meghallgatattok. De most halljuk a ti históriátokat.-tudtam hogy ez követezik
-Nos mi egy nagyon népes család vagyunk mint láthatod.-kedzte Carlisle-Esme és én, mikor ideköltöztünk nagyon szerettünk volna gyereket, de Esmenek nem lehet. Ezért először fogattuk örökbe Edwardot, aztán Rosaliet, Emettet, Alicet, és végül Jaspert. Jasper, és Rosalie egy testvérpár. Rosali Hale és Jasper Hale. A többiek Cullenek. Alice Cullen, Emett Cullen, és Edward Cullen, és Mrs. Cullen-mutatott a rám-Rose és Emett egy pár úgy mint Jazz, és Alice, meg persze Edward és Bella.
-Oké..szóval őket mind örökbefogadtátok?-kérdezősködött tovább Lia, de ők csak egy biccentéssel válaszoltak. Aztán tőlem kérdezett.
-Huhh oké, és mi a helyzet veled Bella, te mikor ismerted meg őket?
-Nos mikor anyu szintén járta az országot Phillel, és akkor jöttem én is Forksba Charlihoz, ő volt az édesapám, agyvérzésben meghalt 2 éve.-ilyekor mindig szörnyen érzem magam, ha Charieről kell beszélnem-Hú nagyon sajnálom-Köszönöm.Nos akkor a forksi gimiben-Edwardra pillantottam szerelmesen-ismertem meg Edwardot, ő bemutatott a családjának, és 1 évre rá összeházasodtunk. Illetve majdnem 2 évre rá.
-Ti is házasok vagytok?-kérdezte a négyespárunkat.
-Igen.-mondták kórusban, ahogy mi szoktuk.
-Nos-kezdte Alice-Ha már kitrécseltétek magatokat, akkor igazán elmondhatnánk Liának a harmadik meglepetést!-Alice már megint kezdte, de ha nem haggya abba leütöm esküszöm, mert nem fogja az én hugomat is vásárlásmániássá tenni.
-Nos akarod tudni mi a 3. meglepi?-kérdezte Alice csengő hangján.
-Na mi?
-Háttt...rendeztünk neked egy kisebb partit estére, és addig ameddig mi feldíszítünk itt mindent, elküldlek Bellával egy kicsit vásárolni. Vesztek magatoknak egypár cuccot, meg amit akartok. Na mi lesz már indulás!
-Nos-kezdte Edward-Alice márcsak ilyen!
-Ne kezd már megint!-förmedt rá Alice
-Hát akkor megyek és átöltözöm, és köszönöm mégegyszer mindent.-köszönt el tőlünk Lia, és ment átöltözni.


                                    ------
Pár órával később


Liával nagyon jó éreztem magam egyrészt, mert nem követtük Alice utasítását, hogy vásároljunk, hanem beszélgettünk. mindenféle érdekes dolgot kérdezett, és mondott. Én pedig érdekességel hallgattam végig. Bementünk a házba, pihentünk egy kicsit, majd Lia kitalállta, hogy elmegy a városba sétallni. Nem szóltam semmit, hisz abból csak nem lehet baj, ha kimegy egy kicsit városnézni.
-Hahó mindenki elmegyek a városba sétállni.
-Oké, de biztos egyedül akarsz menni? Ne kisérjelek el?-kérdezte az én drágám. Nagyon udvarias, és még azt a féloldalas mosolyt is bedobta.
-Nem köszi, most egyedül akarok menni, meghát nincs annyira messze, és 1 órás gyaloglás még belefér. Oda vissza.
-Nos, rendben de ki ne fuss az időből...
-Oké igyekszem.-azzal kiment az ajtón. Egykicsit magunkra maradtunk Edwardal, majd az utolsó pillanatban fogunk díszíteni Lia bulijára, mert nekünk ez megy, és Alice is látni fogja mikor érkezik...és mielőtt megérkezne, vámpírgyorsasággal feldiszíttünk. Mondanom sem kell, hogy Edwardal volt mivel elütnünk az időt. Sakkoztunk. Mivel nem tud olvasni a gondolataimban, a mi sakkunk elég hosszúnak szokott bizonyulni.
Már vagy másfél óra telt el, és még nem jön...kezdek izgulni, és így Edward meg is nyerte a meccset.
-Edward, nem megyünk el megnézni ,hogy mi van vele? Nagyon izgulok, már itt kéne lennie.
-Jó megyek megnézem...-azzal kiment. Nem sok kellett hozzá, és vissza is tért, de Ó Istenem vajon mi történhetett? Edward a karjában hozta be Liát, aki nem nagyon volt magánál.
-Úristen Edward mitörtént vele?-kérdeztem halálra rémülve, miközben Edward a kanapéra tette őt, majd odajött hozzám, és azt súgta:
-Gyere a szobába!
Azzal rohantam is, és becsuktam magunk mögött az ajtót.
-Edward könyörgök mond már mi történt?
-Liát majdnem megerőszakolták...Bella nyugodj meg, hallod majdnem...de Jacob ott volt a közelében, és megmentette.
-Hála istennek!-könnyebültem meg, de...Alice? Alice miért nem látta mi fog történni?
-Edward...Alice miért nem látta..-de nem hagyta befejezni a mondatot.
-Azért nem látta, mert....mert szóval Jacobnak ő lett a lenyomata, és Alice nem látja a farkasokat, és velük együtt őt sem.
-Micsoda?! Na de erről inkább később. De ez akkor történt, mikor még Jacob nem is láthatta..csak utánna.
- Igen...de ez akkor is így függ össze, mert már a mai napom kellett megtörténnie. Sajnálom.-mondta, mert nem elég, hogy mérges voltam magamra, hogy elengedtem Liát, hanem Jacobra is mert...belevésődött??? Mégis hogy mert ilyet tenni? Esküszöm kinyírom! Mérgelődésemből Alice riasztott fel.
-Edward, én...én miért nem láttam?-kérdezte sajnálkozással ránk nézve, mintha miatta történt volna az egész.
-Most magyráztam Bellának, hogy Lia Jacob lenyomata, és mivel te nem látod a farkasok, így most már őt sem, mert...mert hozzájuk tartozik...Jacobhoz.-na persze adok én neki...annak a zöldfülű Jacobnak.
-De..de ez nem lehetséges? Vagy igen?-kérdezte értetlenül Alice.
-Sajnos igen. Legalábbis ez az én elméletem, de szerintem menjünk vissza, és kérdezzük meg Carlislet.
Visszamentük, és próbáltam lenyugodni, de nem ment. Jasper pedig csak a fejét csóválta, hogy lehetek ennyire ideges. De sikerrel járt, mert pár percen belül lenyugodtam. Edward pedig ismét felkapta Liát, és beszaladt vele a szobájába. Mikor visszaért kezdte:
-Nos én úgy gondolom, hogy Alice azért nem láthatta, hogy mi fog Liával történni, mert minthogy Jacob gondolataiból is kiolvastam....bevésősött számára. Az elmélet, mivel Alice nem látja őket, ezért Liát sem látja, mert mostmár ő Jacobhoz tartozik, és Jacob meg alakváltó.
-Nos lehet benne valami-mondta elismerően Carlisle.
-De persze nem biztos...csak egy elmélet.
-Ugyan srácok-mondta Emett-most miért ne?...tök eltudnám képzelni őket ahogy ketten...-de be se fejezte a mondatot Rose a nyakára csapott, hogy csak úgy visszhangzott.
-De mi ismerjük a legedáikat-kezdte Esme-ott kezdődött a bevésődés, és Edward elmélete is passzolna a történethez.
A többiek is elismerően bólogattak. De én ezzel nem akartam eggyet érteni!
-De mi van ha mi voltünk annyira elfoglalva, hogy Alice nem tudta Liát figyelni!
-Ahh  édesem az kizárt-nyugtatott meg Edward-Alice nagyon jól látja a váratlan helyzeteket, és ezt most miért ne látta volna?
De Edward csendet intett...Lia már fent van, vagy el sem aludt.
-Szia hát te fent vagy?-kérdeztem tőle, mert meglepett, azt hittem tovább fog aludni.
-Aha nem tudtam aludni.
 -Semmi gond gyere ülj csak ide le. Kérsz valamit?
-Nem köszönöm.
Miután Lia lejött nem volt mit megbeszélni, majd este megint megkezdjük a témát. Meg előtte ilyenekről nem beszélhettünk, már csak az hiányozna...


                                                                       
                                                                 

 
Jacob szemszöge:
 


Ma is én járőröztem, mint mindig mostanában...már elég fáradt vagyok, de van még egy órám. Ráadásul ma este hivatalos vagyok Cullenék esti partijára...Bellának előbukkant egy eltitkolt tesója. Na még oda is elkell mennem. Vegülis kiváncsi vagyok milyen lesz a hölgy. Elég jóban vagyok a Cullen familyvel, mióta Bella vérszívó lett. A szerződés is megsemmisült, szóval honol a béke. De itt az ideje, hogy emberré változzak, mert már nincs mit itt őrjáratozni...csak alsógatyát meg egy kopott farmert hoztam magammal. Épp hogy felvettem a farmerem, segítségkérést hallottam, nem messze tőlem. Azzonnal rohanni kezdtem a hang irányába, és nemsokára megis láttam, a segélykérőt sérülten...épp egy perverz fickó akart rámaszni, az eszméletlen lányra, de elébe mentem, és nagyot löktem rájta, majd fölemeltem a ruhájánál fogva és ezt mondtam neki:
-Mit képzelsz mi? Azt hitted sértetlenül megúszod? Te mocskos perverz!- majd akkorát behúztam neki, hogy nekiröpült egy hatalmas fának, és még hallottam ahogy néhány bordája eltörik, majd összeszedte megmaradt erejét, és elrohant. Legszívesebben utánna mentem volna, és letéptem volna valamilyét...de nem hagyhattam itt ezt a gyönyörű sérült lányt. Így engedtem szökni. Mikor felmeltem az eszméletlen lányt,...........a világ mintha megváltozott volna számomra, mintha csak Ő tartana a földön. Mintha a szívem kivirágozna, és abba is csak őt látnám...és akkor abba a pillanatba tudtam....Ő A LENYOMATOM! Elkell kezdenem feléleszteni, először megpróbálom szóval, ha ez nem megy, akkor mesterségesen.
-Kislány,kislány...hahó ébredj!!! Kérlek kelj fel!-reméltem, hogy felébred..de semmi, aztán kinyitotta édesem a szemét, és akkor nagy kő esett le a szívemről..
-Na végre, hogy feléberdtél, már vagy 10 perce szólongatlak. Jól vagy?
-Aha azt hiszem...aúú! Vagyis nem igazán beütöttem a fejem amikor...-nem hagytam, hogy befejezze...nem akarom hogy arra a szemétre gondoljon, amikor ígyis ez történt vele, és még bele se merek gondolni, hogy még mi történhetett volna....
-Nyugi elintéztem azt a görényt. Nincs semmi baj.-nyugtatgattam,mert elég rémültnek tűnt,ami engem eggyáltalán nem lepett meg.
-Mármint kinyírtad?-kérdezte meglepetten. Hát igazából azt kellett volna tennem, na de nem vagyok gyilkos. Bár őt igenis megöltem volna, ha ez a lány...az én világom közepe, egésze nem lenne rosszul. Nem hagyom magára soha!!
-Nem sajnos tiltja a törvény. Csak agyonvertem, amint megláttam, hogy bántana. De nembántott ugye?-kérdeztem félve, mert ha kiderül hogy bántotta, akkor addig élt...
-Nem köszöm. Te mentettél meg? Nagyon hálás vagyok. Mi a neved?-jaj de hálás szemekkel néz...azokkal a legesleggyönyörűbekkel..és hálás...és szemében én vagyok a megmentő? Ha tudtam volna hogy létezik a számomra a legfontosabb lény, akkor nem hagytam volna idáig sem elfajulni a dolgokat.
-Igen, de semmiség hisz te vagy a...-de itt gyorsan bekell fejezni, mert még elszólom magam...hogy lehetek ekkora barom...mit mondtam volna mégis? Igen, de semmiség te vagy a lenyomatom...ezt úgy sem értené, és csak összezavarnám...-ööö a nevem Jacob Black. A te neved szépségem?-próbáltam magamhoz csábítani, hisz nem engedem el soha..ha tiltani fogják akkor sem..odaadnám érte az életem...
-Az enyém Lia Swan.-na ez egy rejtély nagyon érdekes...
-Lia Swan? Érdekes, na mindegy. Hol laksz?
-Nem messze innen a Cullen villában.-na akkor összállt a kép..hát persze. Ő Bella tesója.
-Jó, akkor elkísérlek. Na gyere.-próbálltam talpra állítani, de amint próbált egy lépést tenni...elszédült, és ha nem kapom el akkor még a földre esett volna...
-Ajjaj ez így nem fog menni...-azzal felkaptam a karjainba, de ő hevesen tiltakozott..
-De nem kell, tudok menni.-na igen...már csak az hiányzana,hogy megint megsérüljön.
-Hát...én nem úgy vettem észre, de ha megkérhetnélek gyönyörűm ne kapálódz!-majd hogy lenyugtassam, a mellsakomhoz szorítottam, hogy mellettem legyen, és biztonságban, hogy ne vegye el tőlem soha senki..de meglepetésemre odabújt hozzám...ez nagyon jól esett, már kezdtem azt hinni, hogy ő is úgy érez ahogyan én...de ez badarsád hisz csak 20 perce ismer...
-Köszönöm, Jacob!-mondta nekem
-Szivesen hercegnőm!-mondtam vissza neki, mert ő az enyém, és senki másé...az én hercegnőm, és nem bírtam ki,hogy ne nézek rá..olyan gyönyörű...
Egy ideig néztem, majd ő erre kedvesen elmosolyodott. Aztán Edward hangjára lettem figyelmes.
-Jézusom veled meg mi törént?-Edward már ott állt előttem, de nem hagytam, hogy Lia szólaljon meg.
-Az erdőben találtam rá, és...-innen már gondolatban folytattam a beszélgetést, leírtam, hogy hogyan hallottam meg, és mentettem meg..ő is az én szememmel láthatta a dolgokat,és hoppá....a lenyomatot is sikrült hozzágondolnom...a francba ezt most elrontottad Jacob Black!- mondtam magamnak, de úgyis kiderült volna.
-Jólvan köszönöm, hogy hazahoztad! Most elmehetsz, majd találkozunk.-eléggé szúrósan nézett rám ahhoz, hogy felfogjam..most jobb ha elmegyek. Átadtam nagy nehezen Liámat Edwardnak ,és már meg sem vártam hogy beviszi rohantam be az erdőbe.....