5.fejezet

Lia szemszöge:

Mikor felkeltem, már mindenki talpon volt. A nappalit elborították a díszek. Lámpások, virágok, CD-k, gyertyák, stb. Jasper ahogy láttam, Emettel a DJ pultot rakta össze. Bella és Edward éppen díszítettek, és Rosalie irányította őket, hogy mit hova tegyenek. Carlisle szerintem dolgozni ment. Esme a konyhában készítette a szendvicseket. Jesszusom hány óra lehet?
 -Szia Lia, na csak hogy felébredtél. - köszöntött örömmel Bella, majd a többiek is.
 - Miért mennyi az idő? -   kérdeztem meglepetten.
 -Délután 3 óra körül.-erre a válaszra nem számítottam. Ennyi ideig aludtam volna anélkül hogy bárkinek is segítettem volna? Szörnyű vagyok.
 - Igen ennyi, -  szólalt meg Alice, ahogy a díszeket pakolta ki. - -   és ideje lenne előkészíteni a ruhádat amit felveszel az este. Én már megvettem neked, remélem tetszeni fog. Ott van a kanapén.
Odaballagtam az óriási táskához, ami a kanapén hervert, megfogtam és belekukantottam. Nem hittem a szememnek. Muszáj volt kiemelnem, és úgy szemügyre vennem. A táska tartalma egy bordó pántnélküli ruha, selymeből és mellé egy magassarkú fekete cipő. Nagyon dögösen nézett ki. Megfordultam, hogy Alicnek megköszönjem, de ő már ott volt mellettem, az arcán elképesztő mosollyal.
 -  Énn én nem is tudom mit mondjak Alice..... . ez a ruha gyönyörű! -  mert az volt.
 -  Tudtam hogy tetszeni fog, bár Bellára majd a szívroham jött, amikor meglátta. Kiakarta cseréltetni, mert túl kihívó, de én nem hagytam magam, és látod ilyen jól tettem? - -  de ezt már Bellának szánta, aki nagyon csúnyán nézett rá.
 - Alice te nagyon tudsz, és köszönöm. - -  hálálkodtam tovább
 - Ó nagyon szivesen, és legközelebb eljöhetnél velem te is.....  - -  amint láttam ez a többieknek nem tetszett, majd Bella szólalta meg:
 - Alice nem fogod mindenhova cipelni a hugomat, lesz neki más dolga is mint folyton az üzleteket járni. Nem jó az a sok ruha, gondoljunk a környezetre.
 - Na de csak nem árt meg a környezetnek, végülis mindegyiket viseli nem?
 - Nem vitatkozom veled Alice. -  válaszolta felháborodottan Bella.
-ezt a meccset is megnyeretem. -  nagyon fölényes helyzetben érezte magát, amellett elégedett is volt - -   Mit szeretnél csinálni? Mert hogy nem fogjuk hagyni, hogy segíts a díszítésben az biztos. Addig elmehetsz valahova. Például vásárolni. Kivel is? Rosalie?
 - Amint látod Belláékat irányítom. Nem tudok menni. - -  de ezt szinte rögtön rávágta. Lehet, hogy velem is van valami problémája? Nem nagyon beszéltem vele amióta itt vagyok. Az tuti, hogy az 5 év alatt majd megszeret. Kénytelen lesz.
 - Hát ez most nem fog menni Alice. Amúgy minek vásárolni? Itt a gyönyörű ruha amit megvettél nekem.
Szerintem a legjobb ötlet az lenne, ha elmennék Jacobhoz La -  Pushba. -  mindenki tekintete rámszegeződött. Mindenkinek más kifejezés ült ki az arcára. Belláét néztem először. A tekintete hitetlenséget, egy kis dühöt? Edwardnak aggodalmat, amint Bellát figyelte. Emett alig bírta elfojtani a nevetést. Rosalie Emettet fürkészte, és az arcán komorság. Esme csak futólag pillantott rám, és semmi öröm, csak egy bátorító mosoly. Alice pedig leplezete a feszültségét, ő folyamtosan mosolygott, de éreztem meg - meg rándul az öröme. Éreztem muszáj valamit mondanom:
 -  Talán baj ha megyek? Végülis mehetek magam is vásárolni. -  de ki sem mondtam, mindenki feleszmélt döbbentségéből, és rögtön magyarázkodni kezdett.
 - Nem, nem dehogyis menj csak     persze...  -  rávágta Bella
Aztán mindenki bátorítóan mondott valamit, és nyugtatót. De nem értem minek ekkora hajsza abból ha elmegyek egy kedves baráthoz? A lényeg úgyis hogy beleegyeztek.
 -  Akkor felhívom Jaket, és értem jön oké?
 -  Oké, oké! -   kiáltották egyszerre.
Nem sokat vacakoltam, rohatam is a szobámba, előkotortam a mobilom, és tárcsáztam a számot. A teló kettőt csörrent, és Jacob felkapta.
 -  Halló Lia?
 -  Igen, szia Jake, te lenne egy kérdésem.
 -Persze mondjad. -  csak úgy érezni lehetett a jókedvet a vonal túlsó feléről.
 -  Nos ezek itt a házban nem haggyák hogy segítsek neki, és arra gondoltam, hogy nem legyek lábalatt elmehetnék hozzád ha nem gond?
 - Dehogy gond rögtön ott vagyok érted szia. -  megsem várta, hogy elköszönjek rögtön letette.
Teltek a percek, gondoltam már úton van. A többiket próbáltak nem rám figyelni, de nem sok sikerrel. Minig mikor a szemem rájuk tévedt, érdekes módon akkor kapták el a fejüket. Közben Esme kinállt szenvicsekkel, amit szivesen fogadtam, mert reggelizni még nem reggeliztem. Evés közben mindenki engem figyelt, mintha nem láttak volna enni valakit maguk közül. Vagy emberi kaját, vagy miténtudom mit. A kósza gondolat ,hogy mindenki engem figyel elszállt, hisz elfoglaltak voltak a díszítéssel.
 -   Ha gondoljátok maradhatok segíteni, nem kell hogy miattam ennyi mindent rakodjatok. Én nem is akartam igazából bulit..
 -  Ugyan dehogy maradsz segíteni, ez a te meglepid -  förmedt rám Alice. Hát persze hogyan is gondolhattam volna, hogy Alice mellett segítsek, mert én vagyok az ünnepelt. -  Mire megjössz mi már készen leszünk, és elegen vagyunk a  melóhoz.
 -  Oké, ha neketek ez megfelel.. -egyeztem a döntésbe. Én sem vitatkozom Alice -  szel.
Pár perc eltetével Jacob is megérkezett, a kezében gyönyörű fehérrozsákkal.
 - Tessék Lia ezt neked hoztam, remélem tetszik mert azt mondtad tegnap, hogy ez a kedvenc virágod, gondoltam megleplek egy kicsit. -  Jacob fantasztikus. Meg a virág is. Milyen figyelmes.
 - Ó Jacob, ez nagyon gyönyörű köszönöm. Meg te is nagyon aranyos vagy, hogy ezzel fáradtál. Gyere be egy kicsit, épp most uzsonnázom, modhatnám reggelinek, mert csak most keltem föl.
 - Hát...én nem is tudom inkább megvárlak kint...  - fogalmam sem volt róla, hogy miért nem jön, be hisz azt mondta jóban van Belláékkal.
 - Jake ne hülyéskedj - kedveskedett Bella - gyere már be, minek mennél ki a nagy hőségbe.
 - Bella ez nem jó ötlet, én elvagyok a nagy melegbe, nem úgy mint ti - de ezt már lenézően mondta Jake, nem tudom mi folyik itt.
 - Most már abba lehet hagyni Jacob! -  mordult fel Edward.-elég legyen!
 - Jacob beszélhetnénk? - szűrte a fogai közül Bella. Rosszba vannak, amiről én nem tudok?
Jacob hangosan kifújta a levegőt, majd Bellához ment, és azt kérdezte tőle:
 - Miről akarsz beszélni? -  mintha ideges lenne.
 -  Gyere a konyhába! -  lökte neki Bella. Mire bármit is mondhattam volna Alice odajott hozzám azzal, hogy most akarja látni rajtam a ruhát, hogy jó-e. Bár tudtam, ez csak kamu duma, és nem akarja hogy halljam miről beszél Bella Jacobbal. Miután nem reagáltam a kérésére, megfogta a kezem, és felhúzott a szobámba. A ruhára mutatott, és megparancsolta, hogy most azonnal próbáljam fel.
- Na mostmár jó? - kérdeztem idegesen, mert utálom ha valamit eltitkolnak előlem.
- Szerintem tökéletes - mondta elégedetten Alice.
- Lemehetek már Jacobhoz, meg Bellához?
- Persze. Már végeztünk.
mikor lementem, mindenki nyugodtan ücsörgött, Bella Jacob mellett ült, és látszólag kibékült állapotvan vannak. Jacob kérdezősködött Edwardtól, ő viszont egyszavas válaszokkal felelt neki. Nem értettem, hogy előbb miért nem tudak, akkor meglenni egymással.
- Nos Lia indulhatunk? - kérdezte Jacob örömmel, bár láttam a szemén, hogy nem annyira örül valaminek, mint mikor idejött.
- Aha - vágtam rá.
Elköszöntem mindenkitől, és beültem Jacob kicsi kocsijába. Hajtottunk La- Push felé. Nem szólt semmit egész úton csak engem figyelt. Vajon miről beszéltek Bellával? A kiváncsiság teljesen elvette az eszem. Már nem bírtam tovább, és muszáj volt megkérdeznem:
- Jacob, van valami amit nem szabadna tudnom? - először nem reagált a kérdésemre, majd elgondolkozott egy kicsit, mint aki a választ akarja megfogalmazni. Elég sok időbe telt, míg újra megszólalt.
- Öööö...nincs semmi érdekes. Arról beszéltünk Bellával, hogy elfelejtettem egy kelléket elhozni a bulidra, amit megígértem. Nincs semmi amiről nem tudhatnál. Nyugi - majd bátorítóan rámmosolygott. Fel nem foghatom ,hogy Bella ez miatt kiakadt. Ez most komoly? Tuti, hogy valamit kamuznak.
- Jacob nekem nem lehet hazudni....! Tudom, hogy van valami amit rejtegettek előlem. Mond el - már kezdtem idegessé vállni. Nagyon nem szeretem, ha valamit eltitkolnak előlem.
- Lia, hányszor mondjam még el, hogy ez a színtiszta igazság. Nincs mit mondanom -lehet hoy elkéne hinnem. De valahogy mindig megérzem, ha átvernek. És ez most az. Átverés. Amíg mélyen gondolkoztam, lassan megérkeztünk Jacobékhoz.
Ma is talákoztam Jake barátaival, és ők meg Jake sikerült kiverniük ezt a badarságot a fejemből, hogy esetleg valamit titkolnak előlem Bellával.
- Varod a bulit? - kérdezte Jared a parton sétállva a többiekkel.
- Hát..nem igazán. Nem szeretem a bulikat. De ezt valamival jobban várom, mint a többit. Ebben a partiban megismerhetem a forksiakat.
- Akkor ha nem szeretsz bulizni, ezt Bellától örökölted. Le sem tagadhatnád, hogy a tesója vagy. - röhögött Jared.
- Pasi téren, hogy állsz? - na ezt ki is kérdezhette volna, mint Paul. Most erre mit mondjak? Nem akarok erről dumálni, Davidről akit teljes szívemből gyűlölök! Na ne elkéne terelnem a témát.
- És neked csajod? - próbáltam visszavágni.
- Állj! Én kérdeztem előbb. Nos?
- Volt, és nincs. - egyszavasan válaszoltam
- Milyen rávágtad! Mi volt a neve...- de nem fejezte be mert Jacob közbeszólt:
- Hagyd már abba, nem látod hogy nem akar róla beszélni! Paul fogd be! - elég idegesen, és dühösen mondta.
- Csak nem féltékeny vagy Jake fiú...? - kacagta Paul. Bár nem értem Jacob miért lenne féltékeny. Van már aki teszik neki. Akkor miért lenne féltékeny?
- Paul, azt kértem fejezd be!! Nem voltam elég világos?! - Jacobból csak úgy szikrázott a düh.
- Jólvan, nyugi már. Csak egy kérdés volt, vagy azt sem szabad? - mentegetőzött Paul.
- Figyusztok srácok, szerintem elkéne indulni a partira, mert fél óra múlva 3 óra. Meg gondolom Liának is készülődni kéne! - mondta Quil
- Akkor ti maradjatok készülődni, én meg elviszem vissza Liát. - pattant fel Jacob, és még egy dühös pillantást küldött Paul felé, mielőtt elindultunk volna.
Az úton, csak pár szót váltottunk, mert amint láttam Jake nem volt abban az állapotban, hogy beszélni tudna. Paul elég csúnyán felhúzta.
Mikor kitett a ház előtt elköszönt, áttölelt, és elhajtott. Nem mondta azt sem hogy szia. Elég levert volt.
Bementem, mindenki örömmel fogadott, majd Alice követett mint egy árnyék, hogy öltözzek már átt. Nagy nehezen áttöltöztem, de semmi kedvem nem volt hozzá. Valahogy Jake kedve átragadt rám is.
Amikor Alice kicicomázott, és felöltözetett lementem, és ettem valamit, mert szörnyen éhes voltam. Egyszercsak csöngetésre lettem figyelmes.
- Megyek kinyitom! - mert a csöngésre senki sem mozdelt, mintha meg sem hallották volna..
Amikor kinyitottam az ajtót, nem hittem a szememnek...a falat a számban maradt...EZ ITT DAVID TIGER?????????