8. Fejezet
Lia szemszöge:
Azzal, megragadta a kezem, és elkezdett magával húzni, hogy utat törjön nekünk.
Mikor végre kikerültünk a friss levegőre, ledöbbentem a látványtól....
- - - - -
- Szerintem jobb ha elmegyünk máshova! - mondtam Jacobnak, fuldokolva, mivel ő nem látta azt amit én. Ott parkolt az erdő mellett, a kocsijában ült.
Egyenesen a szemébe néztem, és éreztem hogy észrevett. A szemében megcsillant a gonoszság, amit az agyában tárolt. Az agyam nem működött tovább... egyszerűen leblokkolt. Éreztem, hogy egyre jobban sápadok.
- Lia? ? ? ? Mondj valamit... mi van? Hallasz?
Nem tudtam a kérdésre válaszolni, egyre csak Davidet figyeltem, ahogy kiszáll a kocsiból, és elindul felénk. A torkomban hatalmas gombóc nőtt. Figyelmeztetni akartam Jaket, hogy menjen el, nehogy baja essék.
Helyette az ujjammal David felé mutattam. Jacob megfordult, felmérte a gondolataim kusza szálait, és hamar leesett neki, hogy mire gondolok. Ahelyett, hogy elment volna, a háta mögé húzott, és lazán megállt Dave előtt. Szóhoz sem jutottam...
- Hivatalos a bulira? - bökött az állával Davidre.
- Nem! - suttogtam, mert hangosabban nem tudtam beszélni egyrészt a félelemtől, másrészt a zene iszonyú dübörgésétől.
- Szia, Lia, hát téged is látni? - szólított meg David mézes-mázosan.
-Hagyd békén, nem látod hogy itt nem kívánatos személy vagy?! - lökte Jacob Davidnek, nem kedvesen
- Én hagyjam békén?? Ő hívott meg a partira ha jól emlékszem! Nem igaz kedvesem?
- Egyrészt nem hívtalak meg, hanem egy téves riasztás volt, másrészt meg nem vagyok a kedvesed.
-Óóó dehogynem...csak nem gondoltad, hogy elszakadhatsz tőlem egykönnyen....-lépett volna közelebb hozzám, de Jacob a háta mögé húzott, és dühösen nézett David szemébe
- Ne hergelj fel, mert csúnyán megbánod – feszült neki Jake
- Ugyan nem gondolod, hogy beijedek egy ilyen alaktól, mint amilyen te vagy! - válaszolta teljesen lenézően David
- Jake gyere menjünk, nem érdemes vele vitázni...- de mintha meg se hallotta volna. Istenem segítsen valaki
Nem telt bele sok idő, talán pár másodperc, Edward, Emmett, és Jasper alakját véltem felfedezni az ajtónál. Felénk igyekeztek. Számomra ez egy égi csoda.
- Valami gondja támadt Tiger úr? Esetleg eltévesztette a házszámot? - udvariaskodott Edward, bár láttam a szemében, hogy istenigazából nem így kérdezte volna.
- Semmi bajom sincs, csak éppen a húgomat furikáztam erre, és a lelkemre kötötte, hogy a buli végéig várjak rá. Mi ezen a nem érthető. Amúgy meg láttam hogy Lia kijön a házból, gondoltam odamegyek hozzá beszélgetni. Már ezt sem szabad??
-Ja csak tudod a te fajtádnál, ezt zaklatásnak hívják...-szólt közbe bosszúsan Jake
-Ezt abba lehet hagyni!- kiáltott a távolból Bella -semmi szükség rá, hogy a buli így folytatódjék, főleg Lia számára. David te most szépen hazamész a húgoddal együtt, és nem teszed be a lábad a házunk környékére.
-Rendben, de ne hidd hogy nyár végén nem fogunk összefutni a suliban drága Lia.
-Az lehet, de velem is összefutsz majd, és az nem lesz örömteli...-vágott vissza Jake
Azzal Bella bement, kihívta Anát majd Daviddel együtt hazamentek. Nagy kő esett le a szívemről.
- Jól vagy?-kérdezte Jake
- Most legyek őszinte? Hát nem a legjobban.
-Tudok mindent. Bella elmondta, de ne félj én is itt vagyok, meg Belláék is itt vannak, mellettünk nem eshet bajod. Amúgy meg szerintem, ugat és nem harap. Davidnek csak a szája nagy. Csak azt nem értem, hogy miért nem mondtad el nekem. Nekem bármit elmondhatsz ami csak a szívedet nyomja.
-Köszönöm Jacob, de ezzel nem akartalak terhelni, meg különben is nem sok ideje ismerjük egymást.
-De attól még nyugodtan elmondhatod...bennem megbízhatsz!
-Igen tudom! De még nem ismerjük egymást elég jól, és nem tudom kiben bízhatok, és kiben nem. Lásd az előbbi példát...
-Gyere, szerintem menjünk be egy kicsit, és pihenjünk egyet. Szórakozzunk egy kicsit, hisz a vendégeid bent várnak...
-Rendben!-mosolyogtam vissza rá. Egyszerűen annyira kedves, és tényleg bizalmas irányomban. Igaz hogy csak nemrég ismerem, de úgy érzem máris igaz barátra leltem benne. Remélem ő is így gondolja....
