Megrémültem arckifejezése láttán, hisz tudtam mit akar kifejezni vele.“Ezt még megbánod“ címmel. Azt is tudtam, még találkozom vele, nem is egyszer. Egyrészt most Bellára is iszonyatosan mérges voltam, hogy idehozta a nyakamra újra, mikor már azt hittem végleg megszabadulok tőle.
Lassan kezdtek megjönni a vendégek is. Esme már délelőtt megcsinálta a szendvicseket, meg pizzákat rendelt. Elég sok kaja, pia volt. Alice gyönyörűen rendezte a lakást, a díszítést, olyan diszkósra. Nagyon jól kellett volna hogy érezzem magam, de ez valahogy nem ment az előbbi dráma miatt. A fejemben folyton az a gondolat motoszkált, hogy vajon mikor toppan be újra. Az biztos, hogy nem hagyja annyiban. Egy ember viszont nagyon vártam...és az nem mást, mint Jacob. A jelenléte mindig megnyugtatott, még akkor is hacsak két napja ismerem. De őt nem láttam, a már meghatalmasodott tömegben.
- Jacobot keresed? - kérdezte hirtelen Edward
- Igen, miért tudod hogy hol van? - csak reménykedni tudtam, hogy nem történt semmi baja.
- Akadt még egy kis elintéznivalója aztán jön.
- Telefonált vagy mi, hogy tudod... - szinte nem bírtam üvölteni, mert dübörgött a zene.
- Telefonált, és mondta hogy jön, ha kérdeznéd...
- Köszönöm. - üvöltöttem vissza
Tolongtam a tömegben, ismerős arcot keresve. A DJ pultnál Alice, Emmett, és Jasper tevékenykedett.
Már egy ideje a tömeg között voltam, hátha meglátom esetleg Bellát, vagy valaki mást...nem volt senki, akit ismerhettem volna.
-Szia - köszönt egy ismerős hang.
Ez meg mit keres itt?!
- Ana? Ha jól emlékszem, én nem hívtalak meg a partimra! Menj el, amíg szépen mondom!
- Dave-nek visszavontátok a meghívást, de nekem nem, szóval gondoltam, nem hagyom ki ezt a remek partit. Úgyhogy maradok.
- Nem sokáig! Máris szólok Emmett-nek, vagy menj el most, míg nem indulok el. Remélem, megértetted!
- Nem értem, még most sem hogy rám miért haragszol? Én csak neked akartam jót azzal, hogy nem akartam elmondani, mert tudtam hogy ez neked mennyire fog fájni.
- Örülök, mert így jobban fájt. De tudod mit, nem érdekes. Felejtsük el, ez már egy lerágott csont.
- Nem volt más választásom... Dave a lelkemre kötötte, hogy senkinek se mondjam el ,és főleg ne neked.
- Ez nem érdekel. Te voltál a legjobba barátnőm, addig amíg meg nem tudtam, hogy részt vettél a hallgatásban. Sajnállak, de ha elmondtad volna, akkor még most is legjobb barátnők lehetnénk.
Mindeközben megpillantottam az tömegben nyomorgó Jacobot. Mivel semmi kedvem nem volt Anával beszélni, ezért szó nélkül megfordultam, és elindultam Jake felé.
- Most meg hova mész? Várj... még nem beszéltük meg! Bocsáss meg nekem! - könyörgött tovább, de én se szó se beszéd tovább indultam Jake-hez. Próbáltam felkelteni a figyelmet magamra, hogy Jacob észrevegyen, de az üvöltő zenétől nem tudtam. Nem volt más hátra, minthogy, átvergődjek a tömegen.
Már kezdtem volna meg az utamat, de szerencsére Jacob hamarább észrevett, és neki nem jelentett gondot az, hogy utat törjön hozzám.
- Helló! - neki is üvöltenie kellett.
- Szia, te figyi itt nem lehet beszélgetni, szerintem menjünk ki a szabadba.
- Oké!
Azzal, megragadta a kezem, és elkezdett magával húzni, hogy utat törjön nekünk.
Mikor végre kikerültünk a friss levegőre, ledöbbentem a látványtól....
