4.fejezet

A 4. fejezet!

 Bella szemszöge:
 


-Te Edward, honnan ismered Jacob Blacket?-hát ez remek, már csak ez hiányzott, érdeklődik Jacob iránt..
-Hát már nagyon régről, nagyon jó barátja a családunknak. Szeretnéd meglátogatni, és megmutatni neki, hogy jól vagy?-Még jobb...Edward is rátett egy lapáttal
-Igen nagyon.-nos, ezek után lesz Edwardhoz egy-két szavam
-Oké, akkor kiviszlek rendben?-Legszivesebben azonnal leállítottam volna ezt az egészet, de nem akrtam megbántani Liát, szóval nagy nehezen, de belenyugodtam.
-Rendben.-mondta, és látszólag örült neki, hogy elmegy Jacobhoz.
-Na srácok akkor én elviszem Liát Jacobhoz oké?-kérdezte Edward, majd egy röpke pillanatig rámsandított, és láthatta a szemeimben a dühöt, és egy sajnálkozó pillantást küldött felém.
-Rendben.-mit mondhattunk volna....

                                                                                      -------
Miután Edward  elvitte Liát Jacobhoz, ami egyáltalán nem töltött el örömmel, és ezt Jasper is  észrevette, miközben a család a holnapi Lia partihoz készülődött.
-Bella nyugodj le. Emiatt igazán nem kell idegeskedned....Jacob ha kell úgyis megvédi.-ezt teljes meggyőződéssel mondta Jasper, akinek fogalma sincs, hogy nem azért vagyok ideges, mert attól félek, hogy Jacob nem tudja őt megvédeni, csak a puszta gondolattól borzongok meg, ha arra gondolok hogy a közelében van Liának. Véletlenül is elárulhatja a titkát, és ha már az ő titkát tudni fogja akkor a miénket miért ne? Ezt viszont nem engedhetem, minéll előbb beszélnem kell Jacobbal.
-Jasper köszönöm, hogy próbálod nálam bevetni a nyugalom hullámot, de ez nem fog most sikerülni ugyanis nem attól vagyok ideges, hogy Lia ismét veszélybe kerül sokkal inkább attól hogy Jacobbal van.
-Szóval, ideges vagy a bevésődés miatt?
-Mondhatjuk úgy is.-és erről is lesz beszélnivalóm Jacobbal.
-Tudod, hogy Jacob sem így akarta. Nem ő tehet róla.-Jasper még a szavaival is nyugtatni próbált nem csak a mentális képességével.
-Tudom tudom, de ha egyszer zavar ez az egész, és dühítt.-teljesen tudatában voltam annak, hogy nem Jacob akarta így, de akaratlanul is Jakere haragudtam, végül is az én hugom a lenyomata.
-Ugyan Bella-kezdte Alice aki a tegnap megvásárolt díszeket pakolta elő-örülhetnél is neki, hogy Liának udvarlója akadt.-és abban a pillanatban, mintha megtaláltam volna a megoldást...EZ AZ!!
-Alice te egy zseni vagy!!!-örvedteztem. Ha Alice nem lenne..
-Tudom.-mondta egy kicsit megsértődve, minha eddig nem tudtam volna róla, hogy zseni.-Miért is vagyok zseni?-folytatta
-Nos-mondtam elégedetten-nem feltétlenül kell, hogy Jacobot válassza, és így elkerülhető lenne, hogy a titkunk is kiderüljön. Liának kell találni egy helyes fiút.
-Ajjaj Bella nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, és nem hiszem hogy Jacob ezt jó szemmel nézné...
-Hidd el, jó szemmel fogja nézni, ha nem akrja hogy Lának fájdalmat okozzon, és te Alice nekem fogsz segíteni.
-Én ebben? Ne haragudj, de én Liát vidítani akarom, és nem szomorítani!-vágott vissza Alice
-De Lia nem szerelmes Jacobba tudtommal,és így nem bánja majd hogy szerzünk neki egy helyes srácot..
Mindeközben visszajött Edward, és rögtön elmeséltem neki a tervem, de Edward is Alice pártját fogta.
-Szivem, ez nem jó ötlet. Gondolj bele, ha ez mind kiderül...Lia megharagszik ránk amit te sem szeretnél igaz?
-Na de ki mondta itt azt, hogy ez ki fog derülni? Mi csak örömszerzés céljából szervezzünk neki, nemde?-tudtam, hogy ezzel kicsit gonosz lettem, de nem tűrhetem azt, hogy egyrészt nagyon fiatal, és választási lehetőség elé akarom állítani, másrászt viszont a titkaink az amit titokban kell tartani.
-Akkor is...nem biztos, hogy örülni fog neki.-ellenkezett szerelmem.
-Ha nem akkor majd te kiolvasod a fejéből...ugye te is segítesz?-remélem, hogy Edward megért majd,és segítt nekem.
-Ugye ez az egész csak arról szól, hogy Jacobot távoltartsd tőle, és a titok ne derüljön ki így van?-tapintott a lényegre Edward.
-És ha így van? Te talán nem akarod, hogy így maradjon? Felelőségett vállaltam érte, és ha megtudja azt hogy mik vagyunk? Akkor mi a garancia, hogy titokban tartja majd? Vagy ha megijed tőlünk? Előre látsz te egyáltalán? A következményekbe belegondoltál? Ha Jacobot válassza akkor nincs kiút...el kell mondani neki, vagy bármelyik pillanatban kiderülhet.-csak úgy dőltek belőlem a kérdések, és az aggodalmak. Igen, nagyon félek, de a döntéseimet Lia érdekében teszem.
-Dehogynem, és ebből a szempontból megértelek, de ha Liára gondolok, akkor nem hiszem hogy örömmel fogok neked segíteni, de nekem fontos hogy te nyugodt légy, és ne legyen e téren félelmeid. Nem tudom, hogy mi a garancia arra, ha egyszer kiderül, amit persze minden erőnkkel mindenki titokban fog tartani amíg csak lehet, de ha kiderül akkor hogy fog reagálni. Amit persze még nem tudtok, hogy nagyon szemfüles a lány. Például észrevette a fehér bőrünket, és aranybarna szemeinket, de ezt a kérdést el is nyomta magával, mivel magyarázatot talált rá, hogy biztosan kontaklencsét viselünk. Szerintem egy ideig nem lesz gond. Ezért mondom-Edward mondataira, mindenki körénk gyűlt, és ezzel elkezdődött a tanácskozás- hogy mindenkinek nagyon emberinek kell lennie.
-Erre jó a tervem. Ha találunk neki egy szimpatikus fiút akkor, ez eltereli a gondolatait egy kis időre. Viszont a Jacobbal való találkozgatásai csak rontanak a helyzeten. Jacon meg amennyire beleesett mindent elmondtana neki amit csak akar. Ezt kell nekünk megakadályoznunk.
-Bellának ha úgy vesszünk igaza van-kezdte Carlisle-nem engedhetjünk, hogy a dolgok időközben kiderüljenek. Gondoljunk csak a Volturira, ha megtudják, hogy emberi lény tud a létezésünkről akkor megint odakerülünk, Bella emberi esetéhez. Vagy vámpírrá kell, hogy változtatjuk vagy....-de itt mindenki tudta, hogy mi lenne a másik lehetőség. Amibe én bele se mertem gondolni. Egyik lehetőségbe sem. Nem hagynám sose, hogy Lia olyan legyen, mint mi vagyunk. Neki lenne még egy esélye az hogy normális emberi életet éljen. Viszont átváltoztatnám, hogy megmentsem a második lehetőségtől.
-Így hát Bells tervéhez ragazkodunk- ragadta meg a lényeget Emett.
-Nos akkor azt ajánlom kezdjünk hozzá.-folytattam tervem-mindenki nyomozni kezd Lia volt iskolatársai, és barátai után. Lehet, hogy van barátjai akit kénytelen volt otthagyni azért, mert ideköltözött hozzánk. Ha van, akkor kiderítjük ki ő, és mi köze lehet Liához. A többit elintézzük.-azzal mindenki elviharzott. Alice az internetet fürkészte, mert Liának vannak képei fent, és adatai amit én nem tartok okos ötletnek, hogy felrak magáról mindenfélét. Carlisle-nak visszakellett mennie dolgozni, de sok szerencsét kívánt a kutatáshoz, és értesítjük ha valami van. Rosalie Lia fotóalbumát nézegette, hátha tálál valami közelebbi kapcsolatot valaki iránt. Nekem jutott a piszkos munka, mivel ezt senki sem merte bevállalni. Lia naplója. Nem akartam a puszta kezeimmel a lakatot széttörni, ezért Edward, Jasper, és Emett segítségét kértem a kulcs megtalálásához. Én addig, mint egy főnök körbejártam, hogy haladnak alkalmazottaim. Alice még nem talált semmi újat az osztályképein, meg a kirándulásképein kívül. Rosalie csak kutyásképeket, meg cicásképeket, és természetképeket talált. Egyszercsak Emett hangját hallottam amint azt kiálltja, hogy:
-Heuréka!! Megtaláltam ez lesz az! Bells gyere már, én nem akarom kinyitni.- Azzal vámpírgyorsasággal felviharzottam. Emett kézében pedig ott volt a kis ezüstkulcs.
-Köszönöm Emett.-azzal kikaptam kézéből a kulcsot. Mély levegőt vettem, és a kulcsot elfordítottam a lakatban. A napló azzal kinyílt. Szörnyen érzem magam amiatt, hogy ezt teszem, de nincs választásom. Lia élete is függhet tőle.
-Hát akkor mi magadra hagyunk Bells, nem akarjuk hallani a szaftos részleteket.-vigyorgott Emett
-Nincs szükségem rátok, és köszönöm hogy segítettetek.-majd mondtak egy szivesent, és kimentek.
Azzal nekiláttam olvasni. Az első oldalon semmi, aztán a 10. oldalig is eljutottam, de még semmi sem utalt volna valamiféle kapcsolatra. A 15. oldalon viszont egy szerelmi vallomás. Megvan.

,,Istenem ma ismertem meg életem legjobb pasiját. Már előtte is tetszett nekem, de ahogy közelebbről megismertem tudom...ő az igazi, és szerintem ő is így gondolja. Ma is odajött hozzám, és egy csomót dumáltunk. Aztán mielőtt szólt volna a csengő, és indultam volna a terembe, megfonta a karom és visszatartott, majd a fülembe suttogta:
,,Péntek este mozi jó lesz?"
Azt hittem nem hallok jól, a szivem hevesen kezdett dobogni, majd hogy el ne késsek az óráról csak bólintottam neki, hogy rendben......"

Aztán végigolvastam, hogy összejöttek, és több oldalon keresztül is látszott ő az igazi számára. Nem is kellett tovább olvasnom megtudtam róla egy csomó mindent.
-Liánál egy évvel idősebb. David Tigernek hívják.
-Van egy huga Ana Tiger, Lia osztálytársa, egyben a legjobb barátnője.
-A srácnak rövid fekete haja van, és ahogy Lia fogalmazta: "szexi" pillantása.
Nem is olvastam tovább, megvan amit kerestem. Becsaptam a naplót, majd gondosan bezártam a kulcsot Emett tudja hova kell visszarakni, hogy ne vegye észre Lia. Az ajtón kopogtatást hallottam. Tudtam, hogy csak Edward lehet az, egyrészt a kopogásáról, mert ő olyan finoman szinte hangtalanul kopog, nem úgy mint Emett aki szinte majd betöri az ajtót.
-Jöhetsz.
-Szia drágám, na találtál valami érdekeset?-majd közelebb jött, és most egy cuppanós puszit adott a számra.
-Bizony! Képzeld Liának vot, vagy van egy barátja akit minden bizonnyal szeret. Több oldalon keresztül is róla áradozik. Ő lesz a mi emberünk.-meséltem neki örömmel, mert érzetem a siker ízét a számban.
-Akkor én is örömmel fogok neked szolgálni. Ugylátszik ugyanazt a személyt találtátok meg Alice-szel.
Talált egy képet Liáról, és egy 16 éves srácról. Szerinetm egy és ugyanaz a személy.
-Ez remek!-örömömben Edwardra ugrottam, és egy hatalmas csókot adtam neki.
-Látom az örömtől csak úgy szállni tudnál!
-A tervem a siker útján halad, akkor miért ne legyek boldog?
-Jaj édesem, én csak ismét boldog leszek, ha te boldog vagy!-majd ő is megcsókolt, de most lágyan és hosszan.
-Nos akkor menjünk, és nézzük meg azt a híres fiatalembert.-hangoztattam. Utánna vámpírgyorsasággal lementünk, és rögtön a monitor képernyőjére meredtünk.
-Hát...-kezdtem-nem semmi a fickó. Szerintem Liának tökéletes, sőt neki is van ízlése. Van valami elérhetősége Alice?-Alice gyorsan gépelt valamit, aztután már csak a srác mindenféle elérhetőségét megmutatta. Mobilszám, e-mail, fax, stb.
-Már csak a kérdés az, hogy melyiken érjük el?
-Szerinetem jobb lesz, ha e-mailben közöljük vele. Amúgy találtam a srácról még valamit. Online naplója van, és itt is szinte mindent leírt. A legújabb az, hogy eladósodtak. A szülei elválltak, és egyedül nevelei az anyja a két gyereket. A lakást elárverezték, és az anyja állaskeresést indított. Bárhol vállalna munkát, az országon kívül is. Szállással együtt. Arra gondoltam..-de Alice-nak nem kellett a mondatot befejeznie összeállt a kép.
-Csodálatos Alice ezzel eggyetértek. Az anyja orvos igaz? Itt azt írja a kis korház becsődölt már 1 hónapja. Carlisle orvos szintén, és ha megfelel az anyja az elvárásoknak, akkor felvehetné munkára. Van nem messze innen egy üres ház csak egy kis felújíttásra szorul oda költözhetnének, a repülőjegyet fizetjük nekik, és ideköltözhetnek Forskba. Ez remek. A szerencse az én oldalamon áll. Tökéletes.
-Bella, te vagy a legjobb tervkidolgozó.-Alice mintha társra talált volna bennem, a terv szó hallatán de ezt jobb ha elfeljti.
-Nem Alice tudom mire gondolsz, de a ház felújítása az a te dolgod lesz. Ne ess túlzásokba kérlek. Egyszerű legyen, és otthonos. Én pedig azzonal megírom az e-mail ennek a  srácnak.- Eltessékeltem Alicet a gép elől, és nekifogtam a levélnek. Mindent leírtam, hogy az utazás költségeit mi álljuk, stb.
-Figyelj Bella azon gondolkodtam, hogy miért nem innen választottunk neki valakit, miért kellett a bolygó másik feléről ha?
-Erre a válasz egyszerű Edward. Azt akarom, hogy ismerős legyen számára az a valaki, és ne egy vadidegen. Az idegennel időbe telik, míg megismerkedik, de ezt a fiút már régről ismeri, és reményeim szerint szereti is. A szerelem majd újra fellángol.-Erre Edward csak a szemeit forgatta. Nem érdekel, hogy mit gondol, ráadásul Liának ha úgy vesszünk szivességet is teszek. Elhívom a legjobb barátnőjét,és a szerelmét. Szerintem örülni fog neki.
A repülőjegyeket már holnapra lefoglaltam nekik, mert érzem hogy ezt az ajánlatot elfogadják majd. Kora reggel idul a gépük, és délutánfele már itt is lesznek. Lia bulijára meghívtam a srácot is. Különben a levélben leírtam neki, hogy Lia nővére vagyok, és hogy a hugi itt van nálunk. A menetirányt is leírtam neki, merre talál hozzánk.

                                                                                    ------
Fél órával később

Nem kellett sokat várakoznom a levél válaszára. A levél csak jó hírekkel kecsegtetett. A meghívást elfogadták, az állást úgyszintén. A háznak kifejezetten örülnek, és ezer hálával köszönik nekünk amit tettünk értük.
-Sikerült.-suttogtam magamnak. A levelet hamar kitöröltem, mert csak az hiányozna hogy Lia felfedezze mikor ideül a géphez. Az interneten meg az előzményeket. Legyen csak meglepetés számára.
Időközben Carlisle is megérkezett. Rögtön letámattam az új hírekkel. Természetesen mindenben egyetért, és szivesen felfogadja az új orvost. Még hasznára is vállhat. Aztán Edwardal lejátszottunk egy sakkpartit. Alice még a nyomozás után elment...na hova is? Hát természetesen bevásárolni. Mindenkinek vett valamit. Rosalie odament hozzá, és Alice örömmel mutogatta neki. Emett és Jasper baseball meccset néztek a tévében. Esmenek a hobbijává lett, hogy kötni fog, így hát a 10. pulcsit kötötte Carlisle-nek. Carlisle épp ma vett egy újabb könyvet magának azt olvasgatta. Edward egyszerecsak megszólalt:
-Megjöttek.-de mindenki folytatta a dolgát mintha nem tudnánk. Mikor viszont megjött, mindenki felpattant. Én pedig örömmel fogadtam.
-Jaj Lia végre megjöttél...már annyira vártunk haza.-és éreztem a megkönnyebbülést, hogy épségben hazatért.
-Én is örülök, hogy köztetek vagyok, de jó volt Jakkel is.-nem akartam hinni a füleimnek Jacob máris megkedvelette magát Liával, ezt nem hagyhatom a közeljövőben, hogy sűrűn legyenek kettesben. Persze próbálltam örömmel fogadni a tényt, hogy Jacobbal volt.
-Mi jót csináltatok?-lehet, hogy mondott neki valamit, amit nem szabadott volna. Tudom, hogy mindig csak a rosszra gondolok, de annyira nagy teher, hogy nem tudhat semmiről.
-Először körbesétálltuk a partot, aztán bemutatott a barátainak, nagyon jó fejek, aztán sokat dumáltunk, majd hazahozott Jacob.-nagy kő esett le a szívemről. Akkor csak ismerkednek. Az még nem baj.
-Örülök ha jól érezted magad.-hisz tényleg így gondoltam. Nekem  fontos, hogy Lia jól érezze magát és ne tudjon semmi olyan ami kényelmetlen lenne számára.
-Igen, és Jacobot is elhívtam a holnapi partimra. Ugye nem gond?-reméltem, hogy ezt nem fogom hallani, de mégis. Mégsem felhőtlen az élet. Mit tehetek most nem mondhatom azt, hogy persze hogy baj mert ezt próbáljuk elkerülni, de nem mondhattam, így hogy megnyugtassam ezt mondtam neki:
-Ugyan miért lenne? Azt hívsz  a partidra akit szeretnél.-de a válasz nem hatotta meg, biztos észrevette rajtam hogy nem nagyon örülök neki.
-Ha viszont nem szivesen látjátok akkor visszamondom...-de nem engedtem befejezni, nem akartam elszomorítani.
-Ugyan drágám, dehogynem látjuk szivesen, hisz szeretjük Jacobot-de itt elfordultam, mert iszonyú dühös voltam, és egyben szomorú-és ez a buli rólad szól...
 Amint kimondtam, mintha egy kicsit megnyugodott volna. Ezt egyben Jaspernek is köszönhettem.
-Akkor rendben-ásította el a mondatot, és az időt éreztem arra, hogy aludni menjen.
-Látom álmos vagy, jobb lesz ha elmész aludni, mi is nemsokára megyünk.-odahajoltam hozzá, és nyomtam egy puszit az arcára. A vére illata már nem befojásol sem engem, sem senkit a családunkban.
Eköszönt mindenkitől, majd felment a szobájába, és 1 órával később mikor bementem meglesni, már mélyen aludt...