2.fejezet

Itt a várva várt 2.fejezet!
Jó olvasást!
A 2. fejezetben megtudhatjátok, hogy Bella és Jacob mit érzett a Liával való első találkozáskor!

2.fejezet

Bella szemszöge:

 -Edward most az egyszer siethetnél jobban is! Végül is a húgomról van szó!
-Egyetlenem mindjárt ottvagyunk-nyugtatott meg Edward, de egy kicsit sem voltam nyugodt. Látni akartam a hugomat, mégpedig azzonal.
Lassan megérkezdtünk a reptérre. A szememmel Liát kerestem, de fogalmam sem volt, hogy hogy néz ki.
-Nézd csak Bella, ő az.-mutatott Edward, majd elkezdett integedni neki. Mikor megpillantottam a szívem,ami már 3 éve nem dobog, összeszorult. Istenem milyen szép kislány. Illetve már nagylány. De nem értettem anyám miért nem előbb értesített. Amint egyre közeledtünk felé, ő egyre meglepettebb lett. Igen hát ő mégiscsak ember, más szemmel néz minket. Köszöntem neki:
-Szia a Lia te vagy az?-mert még nem voltam biztos, hogy tényleg ő az-e.
-Iggeenn..-húha nagyon Edwardon van a szeme, és csak eltudom képzelni, hogy miket gondolhat, de láttam Edwardon, hogy alig bírja nevetés nélkül. De megértem, mégis milyen lehet egy tinilány fantáziálgatása? Gondoltam ideje bemutatkozni:
-Szia én vagyok a nővéred Bella, és ő itt a férjem Edward Cullen!
-Sziiaasztok!-köszönt vissza még mindig egy kicsit megilletődve. Egy ideig vártam, hogy összeszedje magát, de láttam nagyon elkalandozott, ezért megpróbáltam felélezteni ábrándozásaiból.
-Gyere a kocsihoz kint vár rád!-szóltam neki, de úgy vettem észre, ez se téríti észhez próbálkoztam mással,mire meghallottam Edward kuncogását, és erre én is elmosolyodtam. Biztos valami vicceset gondolhatott.
-Hahhhó? Van itt valaki?-már azt hittem erre sem fog rendesen feléledni.
-Igen mehetünk.-na erre megnyugodtam, majd a kocsink felé vettük az irányt. Mindeközben figyeltem Lia arckifejzését, és szinte erre számítottam. Szó szerint leesett az álla. Nagyon vicces volt. Edward is észrevette ezt, és ő is mosolygott rajta.
-Nos beszállás hölgyeim!-mondta nekünk. A hazafele út a számomra szokásosam telt el, de úgy vettem észre, Liának nagyon tetszik a természet. Ennek örültem. Kiszálltunk a kocsiból, a házunk felé indultunk szintén ,amit Lia megint megbámult, na de ha tudná Alice milyen szobát csinált neki...hajjaj. miután beértünk a házba mér mindenki ott állt minket várva. Megvártam míg Lia is beér a házba, mjd elkedtem bemutatni a többieket:
-Nos akkor szeretném bemutatni a többi családtagomat. Ők itt Esme és Carlisle. Az anyósom,
és apósom.
-Nagyon örülök.-mondta, majd kezetrázott velük.
-Mi is örülünk, és nyugodtan tegezhetsz, mi nem vagyunk azért öregek.-na ez volt az a mondat, amit nem tudtunk nevetés nélkül elengedni, hisz tényleg nem öregek csak pár 100 évesek. De láttam rajta, hogy kellemetlen helyzetben van, mert nemérti a viccet.
-Ő itt Alice és Jasper.-mutattam Alicere, és Jasperre.
-Nos akkor folytatnám a bemutatást. Ők itt Rosalie és Emett.-majd őket mutattam be, bár Rosaliet ne volt valami kellemes bemutatni. Aztán Lia törte meg gondolatom.
-Sziasztok. Hát örülök, hogy megismertelek mindnyájatokat.
-Mi is nagyon örülünk Lia.-mondtuk kórusban. Aztán hirtelen Alice pattant Lia elé, és sejtettem, hogy mire készül. Máris elrebolja tőlem a hugomat.
-Gyere velem Lia megmutatom a szobád, és van egy kis meglepi is.-szinte tudtam.
Azzal el is tűntek a szemünk elől.
-Nos boldog vagy?-kérdezte az a kit a világon mindennél jobban szeretek.
-Persze, hisz itt van Lia, és annyira aranyos lány. Nagyon örülök, hogy a testvére lehetek.-és így is gondoltam.
-Hát én is örülök neki, és tényleg aranyos lány, és örülök hogy örülsz!-mondta, majd adott egy szenvedélyes csókot.
-Te légyszi megénznéd mit csinálnak ezek odafent? Remélem Alice nem esett túlzásokba!
-Már megyek is szerelmem.
Nem kellett 1 percet sem várnom, már jöttek is.
-Gyere Lia ülj mellénk, és mesélj egy kicsit magadról.-mert már kiváncsi voltam, hogyan került anyámhoz.
-Rendeben...Nos Arizónából jöttem, mint ahonnan anyu származik, egy családnál laktam akik felneveltek. 10 éves koromban mondták el, hogy adobtált gyerek vagyok. Nagyon szomorú lettem, és késztetést éreztem arra, hogy megkeressem az igazi anyám. Nagysokára de megtaláltam, és mikor megmondtam neki, hogy én a lánya vagyok, azt mondta igen emlékszik rám, csak szörnyű dolog történt velem, amikor megszülettem. A korházból valaki elvitt úgy adobtált,és mint később kiderült, egy ápoló vitt el, mert egy csomó pénzt ajánlottak neki,hogy vigyen el, később kerültem a másik családhoz  , és azért sem akartak neked szólni, hogy van valahol egy testvéred-fordult felém ,és láttam hogy észrevette iszonyú fájdalmam. Ha sírni tudnék, akkor biztosan elsírnám magam.-mert nagyon szerettek, és féltek hogy téged is elveszítenek azzal, hogyha neked elmondják. De ők is sokat kerestek engem, de nem találtak, hisz Arizóna hatalmas. De hogy végre hozzá betoppantam, nem engedett és én sem akartam tőle elszekadni többé. Persze nagyon fájt, hogy elkell vállnom azoktól akik addig neveltek, de mit tehettem. Téged pedig elfelejtett értesíteni róla, és nagyon sajnálja, de mikor te elmentél tőle, nagyon szomorú volt de ahogy megjöttem, mintha kiürítettem volna a fájdalmát. Most viszont elkellett jönnöm hozzátok, mert 5 évre kimennek Japánba, és nem akartak ojan messze elvinni meg ráadásul nem istudom Japánul, így hozzátok költöztem, és nagyon boldog vagyok, hogy egyrészt megismertem a nővérem, és másrészt titeket.-Nagyon fájdalmas volt a vége szegénykém történetének. Teljesen együttérzek vele.
-Köszönjük, hogy elmondtad a történetedet, ez nagyon szomorú, és sajnáljuk, de örüljünk hogy így alakult.-mondta neki Esme. Hát bizony mi lenne velem- e nélük a lány nélkül. Már az életemhez tartozik.
-Köszönöm, hogy meghallgatattok. De most halljuk a ti históriátokat.-tudtam hogy ez követezik
-Nos mi egy nagyon népes család vagyunk mint láthatod.-kedzte Carlisle-Esme és én, mikor ideköltöztünk nagyon szerettünk volna gyereket, de Esmenek nem lehet. Ezért először fogattuk örökbe Edwardot, aztán Rosaliet, Emettet, Alicet, és végül Jaspert. Jasper, és Rosalie egy testvérpár. Rosali Hale és Jasper Hale. A többiek Cullenek. Alice Cullen, Emett Cullen, és Edward Cullen, és Mrs. Cullen-mutatott a rám-Rose és Emett egy pár úgy mint Jazz, és Alice, meg persze Edward és Bella.
-Oké..szóval őket mind örökbefogadtátok?-kérdezősködött tovább Lia, de ők csak egy biccentéssel válaszoltak. Aztán tőlem kérdezett.
-Huhh oké, és mi a helyzet veled Bella, te mikor ismerted meg őket?
-Nos mikor anyu szintén járta az országot Phillel, és akkor jöttem én is Forksba Charlihoz, ő volt az édesapám, agyvérzésben meghalt 2 éve.-ilyekor mindig szörnyen érzem magam, ha Charieről kell beszélnem-Hú nagyon sajnálom-Köszönöm.Nos akkor a forksi gimiben-Edwardra pillantottam szerelmesen-ismertem meg Edwardot, ő bemutatott a családjának, és 1 évre rá összeházasodtunk. Illetve majdnem 2 évre rá.
-Ti is házasok vagytok?-kérdezte a négyespárunkat.
-Igen.-mondták kórusban, ahogy mi szoktuk.
-Nos-kezdte Alice-Ha már kitrécseltétek magatokat, akkor igazán elmondhatnánk Liának a harmadik meglepetést!-Alice már megint kezdte, de ha nem haggya abba leütöm esküszöm, mert nem fogja az én hugomat is vásárlásmániássá tenni.
-Nos akarod tudni mi a 3. meglepi?-kérdezte Alice csengő hangján.
-Na mi?
-Háttt...rendeztünk neked egy kisebb partit estére, és addig ameddig mi feldíszítünk itt mindent, elküldlek Bellával egy kicsit vásárolni. Vesztek magatoknak egypár cuccot, meg amit akartok. Na mi lesz már indulás!
-Nos-kezdte Edward-Alice márcsak ilyen!
-Ne kezd már megint!-förmedt rá Alice
-Hát akkor megyek és átöltözöm, és köszönöm mégegyszer mindent.-köszönt el tőlünk Lia, és ment átöltözni.


                                    ------
Pár órával később


Liával nagyon jó éreztem magam egyrészt, mert nem követtük Alice utasítását, hogy vásároljunk, hanem beszélgettünk. mindenféle érdekes dolgot kérdezett, és mondott. Én pedig érdekességel hallgattam végig. Bementünk a házba, pihentünk egy kicsit, majd Lia kitalállta, hogy elmegy a városba sétallni. Nem szóltam semmit, hisz abból csak nem lehet baj, ha kimegy egy kicsit városnézni.
-Hahó mindenki elmegyek a városba sétállni.
-Oké, de biztos egyedül akarsz menni? Ne kisérjelek el?-kérdezte az én drágám. Nagyon udvarias, és még azt a féloldalas mosolyt is bedobta.
-Nem köszi, most egyedül akarok menni, meghát nincs annyira messze, és 1 órás gyaloglás még belefér. Oda vissza.
-Nos, rendben de ki ne fuss az időből...
-Oké igyekszem.-azzal kiment az ajtón. Egykicsit magunkra maradtunk Edwardal, majd az utolsó pillanatban fogunk díszíteni Lia bulijára, mert nekünk ez megy, és Alice is látni fogja mikor érkezik...és mielőtt megérkezne, vámpírgyorsasággal feldiszíttünk. Mondanom sem kell, hogy Edwardal volt mivel elütnünk az időt. Sakkoztunk. Mivel nem tud olvasni a gondolataimban, a mi sakkunk elég hosszúnak szokott bizonyulni.
Már vagy másfél óra telt el, és még nem jön...kezdek izgulni, és így Edward meg is nyerte a meccset.
-Edward, nem megyünk el megnézni ,hogy mi van vele? Nagyon izgulok, már itt kéne lennie.
-Jó megyek megnézem...-azzal kiment. Nem sok kellett hozzá, és vissza is tért, de Ó Istenem vajon mi történhetett? Edward a karjában hozta be Liát, aki nem nagyon volt magánál.
-Úristen Edward mitörtént vele?-kérdeztem halálra rémülve, miközben Edward a kanapéra tette őt, majd odajött hozzám, és azt súgta:
-Gyere a szobába!
Azzal rohantam is, és becsuktam magunk mögött az ajtót.
-Edward könyörgök mond már mi történt?
-Liát majdnem megerőszakolták...Bella nyugodj meg, hallod majdnem...de Jacob ott volt a közelében, és megmentette.
-Hála istennek!-könnyebültem meg, de...Alice? Alice miért nem látta mi fog történni?
-Edward...Alice miért nem látta..-de nem hagyta befejezni a mondatot.
-Azért nem látta, mert....mert szóval Jacobnak ő lett a lenyomata, és Alice nem látja a farkasokat, és velük együtt őt sem.
-Micsoda?! Na de erről inkább később. De ez akkor történt, mikor még Jacob nem is láthatta..csak utánna.
- Igen...de ez akkor is így függ össze, mert már a mai napom kellett megtörténnie. Sajnálom.-mondta, mert nem elég, hogy mérges voltam magamra, hogy elengedtem Liát, hanem Jacobra is mert...belevésődött??? Mégis hogy mert ilyet tenni? Esküszöm kinyírom! Mérgelődésemből Alice riasztott fel.
-Edward, én...én miért nem láttam?-kérdezte sajnálkozással ránk nézve, mintha miatta történt volna az egész.
-Most magyráztam Bellának, hogy Lia Jacob lenyomata, és mivel te nem látod a farkasok, így most már őt sem, mert...mert hozzájuk tartozik...Jacobhoz.-na persze adok én neki...annak a zöldfülű Jacobnak.
-De..de ez nem lehetséges? Vagy igen?-kérdezte értetlenül Alice.
-Sajnos igen. Legalábbis ez az én elméletem, de szerintem menjünk vissza, és kérdezzük meg Carlislet.
Visszamentük, és próbáltam lenyugodni, de nem ment. Jasper pedig csak a fejét csóválta, hogy lehetek ennyire ideges. De sikerrel járt, mert pár percen belül lenyugodtam. Edward pedig ismét felkapta Liát, és beszaladt vele a szobájába. Mikor visszaért kezdte:
-Nos én úgy gondolom, hogy Alice azért nem láthatta, hogy mi fog Liával történni, mert minthogy Jacob gondolataiból is kiolvastam....bevésősött számára. Az elmélet, mivel Alice nem látja őket, ezért Liát sem látja, mert mostmár ő Jacobhoz tartozik, és Jacob meg alakváltó.
-Nos lehet benne valami-mondta elismerően Carlisle.
-De persze nem biztos...csak egy elmélet.
-Ugyan srácok-mondta Emett-most miért ne?...tök eltudnám képzelni őket ahogy ketten...-de be se fejezte a mondatot Rose a nyakára csapott, hogy csak úgy visszhangzott.
-De mi ismerjük a legedáikat-kezdte Esme-ott kezdődött a bevésődés, és Edward elmélete is passzolna a történethez.
A többiek is elismerően bólogattak. De én ezzel nem akartam eggyet érteni!
-De mi van ha mi voltünk annyira elfoglalva, hogy Alice nem tudta Liát figyelni!
-Ahh  édesem az kizárt-nyugtatott meg Edward-Alice nagyon jól látja a váratlan helyzeteket, és ezt most miért ne látta volna?
De Edward csendet intett...Lia már fent van, vagy el sem aludt.
-Szia hát te fent vagy?-kérdeztem tőle, mert meglepett, azt hittem tovább fog aludni.
-Aha nem tudtam aludni.
 -Semmi gond gyere ülj csak ide le. Kérsz valamit?
-Nem köszönöm.
Miután Lia lejött nem volt mit megbeszélni, majd este megint megkezdjük a témát. Meg előtte ilyenekről nem beszélhettünk, már csak az hiányozna...


                                                                       
                                                                 

 
Jacob szemszöge:
 


Ma is én járőröztem, mint mindig mostanában...már elég fáradt vagyok, de van még egy órám. Ráadásul ma este hivatalos vagyok Cullenék esti partijára...Bellának előbukkant egy eltitkolt tesója. Na még oda is elkell mennem. Vegülis kiváncsi vagyok milyen lesz a hölgy. Elég jóban vagyok a Cullen familyvel, mióta Bella vérszívó lett. A szerződés is megsemmisült, szóval honol a béke. De itt az ideje, hogy emberré változzak, mert már nincs mit itt őrjáratozni...csak alsógatyát meg egy kopott farmert hoztam magammal. Épp hogy felvettem a farmerem, segítségkérést hallottam, nem messze tőlem. Azzonnal rohanni kezdtem a hang irányába, és nemsokára megis láttam, a segélykérőt sérülten...épp egy perverz fickó akart rámaszni, az eszméletlen lányra, de elébe mentem, és nagyot löktem rájta, majd fölemeltem a ruhájánál fogva és ezt mondtam neki:
-Mit képzelsz mi? Azt hitted sértetlenül megúszod? Te mocskos perverz!- majd akkorát behúztam neki, hogy nekiröpült egy hatalmas fának, és még hallottam ahogy néhány bordája eltörik, majd összeszedte megmaradt erejét, és elrohant. Legszívesebben utánna mentem volna, és letéptem volna valamilyét...de nem hagyhattam itt ezt a gyönyörű sérült lányt. Így engedtem szökni. Mikor felmeltem az eszméletlen lányt,...........a világ mintha megváltozott volna számomra, mintha csak Ő tartana a földön. Mintha a szívem kivirágozna, és abba is csak őt látnám...és akkor abba a pillanatba tudtam....Ő A LENYOMATOM! Elkell kezdenem feléleszteni, először megpróbálom szóval, ha ez nem megy, akkor mesterségesen.
-Kislány,kislány...hahó ébredj!!! Kérlek kelj fel!-reméltem, hogy felébred..de semmi, aztán kinyitotta édesem a szemét, és akkor nagy kő esett le a szívemről..
-Na végre, hogy feléberdtél, már vagy 10 perce szólongatlak. Jól vagy?
-Aha azt hiszem...aúú! Vagyis nem igazán beütöttem a fejem amikor...-nem hagytam, hogy befejezze...nem akarom hogy arra a szemétre gondoljon, amikor ígyis ez történt vele, és még bele se merek gondolni, hogy még mi történhetett volna....
-Nyugi elintéztem azt a görényt. Nincs semmi baj.-nyugtatgattam,mert elég rémültnek tűnt,ami engem eggyáltalán nem lepett meg.
-Mármint kinyírtad?-kérdezte meglepetten. Hát igazából azt kellett volna tennem, na de nem vagyok gyilkos. Bár őt igenis megöltem volna, ha ez a lány...az én világom közepe, egésze nem lenne rosszul. Nem hagyom magára soha!!
-Nem sajnos tiltja a törvény. Csak agyonvertem, amint megláttam, hogy bántana. De nembántott ugye?-kérdeztem félve, mert ha kiderül hogy bántotta, akkor addig élt...
-Nem köszöm. Te mentettél meg? Nagyon hálás vagyok. Mi a neved?-jaj de hálás szemekkel néz...azokkal a legesleggyönyörűbekkel..és hálás...és szemében én vagyok a megmentő? Ha tudtam volna hogy létezik a számomra a legfontosabb lény, akkor nem hagytam volna idáig sem elfajulni a dolgokat.
-Igen, de semmiség hisz te vagy a...-de itt gyorsan bekell fejezni, mert még elszólom magam...hogy lehetek ekkora barom...mit mondtam volna mégis? Igen, de semmiség te vagy a lenyomatom...ezt úgy sem értené, és csak összezavarnám...-ööö a nevem Jacob Black. A te neved szépségem?-próbáltam magamhoz csábítani, hisz nem engedem el soha..ha tiltani fogják akkor sem..odaadnám érte az életem...
-Az enyém Lia Swan.-na ez egy rejtély nagyon érdekes...
-Lia Swan? Érdekes, na mindegy. Hol laksz?
-Nem messze innen a Cullen villában.-na akkor összállt a kép..hát persze. Ő Bella tesója.
-Jó, akkor elkísérlek. Na gyere.-próbálltam talpra állítani, de amint próbált egy lépést tenni...elszédült, és ha nem kapom el akkor még a földre esett volna...
-Ajjaj ez így nem fog menni...-azzal felkaptam a karjainba, de ő hevesen tiltakozott..
-De nem kell, tudok menni.-na igen...már csak az hiányzana,hogy megint megsérüljön.
-Hát...én nem úgy vettem észre, de ha megkérhetnélek gyönyörűm ne kapálódz!-majd hogy lenyugtassam, a mellsakomhoz szorítottam, hogy mellettem legyen, és biztonságban, hogy ne vegye el tőlem soha senki..de meglepetésemre odabújt hozzám...ez nagyon jól esett, már kezdtem azt hinni, hogy ő is úgy érez ahogyan én...de ez badarsád hisz csak 20 perce ismer...
-Köszönöm, Jacob!-mondta nekem
-Szivesen hercegnőm!-mondtam vissza neki, mert ő az enyém, és senki másé...az én hercegnőm, és nem bírtam ki,hogy ne nézek rá..olyan gyönyörű...
Egy ideig néztem, majd ő erre kedvesen elmosolyodott. Aztán Edward hangjára lettem figyelmes.
-Jézusom veled meg mi törént?-Edward már ott állt előttem, de nem hagytam, hogy Lia szólaljon meg.
-Az erdőben találtam rá, és...-innen már gondolatban folytattam a beszélgetést, leírtam, hogy hogyan hallottam meg, és mentettem meg..ő is az én szememmel láthatta a dolgokat,és hoppá....a lenyomatot is sikrült hozzágondolnom...a francba ezt most elrontottad Jacob Black!- mondtam magamnak, de úgyis kiderült volna.
-Jólvan köszönöm, hogy hazahoztad! Most elmehetsz, majd találkozunk.-eléggé szúrósan nézett rám ahhoz, hogy felfogjam..most jobb ha elmegyek. Átadtam nagy nehezen Liámat Edwardnak ,és már meg sem vártam hogy beviszi rohantam be az erdőbe.....